„Dicsérjétek az Urat, ti szolgák, dicsérjétek az Úr nevét! Áldott legyen az Úr neve most és mindörökké! Napkelettől napnyugatig dicsértessék az Ô neve. Magasztos az Úr minden nemzet felett, dicsősége meghaladja az egeket.” (Zsolt 112,1-4)
Isten végtelenül szent és imádásra méltó. Ezért Istenről csak tisztelettel szabad beszélnünk és nevét szentnek kell tartanunk. Jézus nevét és más szent szavakat és neveket is (például: kereszt, szentség) csak tisztelettel és hálaérzettel szabad kimondanunk. Isten a második parancsban azt parancsolja, hogy szenteljük meg az Ő nevét. E parancs ellen vétkezik, aki könnyelműen vagy haraggal mondja ki Isten nevét vagy más szent neveket, különösen, ha átkozódva teszi ezt. – Némelyek odáig ragadtatják magukat, hogy gyalázzák Istent vagy rosszat mondanak róla, vagyis káromolják Őt. Az is káromolja Istent, aki Istennek járó tiszteletet követel magának. Az Ószövetségben olvassuk: „Aki káromolja az Úr nevét, halállal lakoljon, kövekkel verje őt agyon az egész sokaság.” (3 Móz 24,16)
Isten szent nevét senki sem mondotta ki nagyobb tisztelettel, áhítattal és szeretettel, mint Jézus, Isten Fia. Tőle tanuljuk meg a legjobban, hogyan kell Isten nevét szeretnünk és tisztelnünk.