Isten a Sínai-hegyen rettenetes jelek kíséretében hirdette ki a Tízparancsot. Sűrű felhő takarta el a hegyet. a Sínai-hegy füstölt, mint egy olvasztó kemence, mert az Úr tűzben szállott le rá. Mózes a táborból Isten elé vezette a népet és Isten a tűzből kihirdette a Tízparancsot. Az izraeliták a félelemtől remegve hátráltak. Mózes ekkor így szólt hozzájuk: „Isten azért jött, hogy féljétek őt és ne vétkezzetek.” (2 Móz 19 és 20)
Isten az ő atyai szeretetében a Tízparancsot is megadta nekünk. Ezzel kifejezetten és ünnepélyesen kinyilvánította akaratát és megerősítette a teremtés rendjét. A parancsok határozottan és biztosan megmondják, mit kell tennünk. Útmutatóink a földi és az örök boldogság felé. Krisztus megerősítette a Tízparancsot. Követésükre figyelmeztetett, megmagyarázta nekünk és példájával megmutatta, hogyan kell megtartanunk őket. Krisztus mindenekelőtt a szeretet parancsát kötötte lelkünkre. Azt mondta: „Szeresd a te Uradat Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből, teljes elmédből és teljes erődből. Ez a legnagyobb és első parancs. A második pedig hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat mint tenmagadat.” (Mt 22,37-39; Mk 12,30-31)
A szeretet parancsa a főparancs. Ha ezt megtartjuk, a többit is megtartjuk. Szent Pál írja: „Azt, hogy ne paráználkodjál, ne ölj, ne lopj, a másét ne kívánd és a többi parancsot mind összefoglalja ez az egy mondat: Szeresd felebarátodat mint tenmagadat. A szeretet nem cselekszik rosszat a felebarátnak. A törvény teljesítése tehát a szeretet.” (Róm 13,9-10)
