A feltámadás napjának estéjén Jézus megjelent az apostoloknak és ezt mondotta nekik: „Békesség nektek! Amint engem küldött az Atya, én is úgy küldelek titeket.” E szavak után rájuk lehelt és ezt mondotta: „Vegyétek a Szentlelket. Akinek megbocsátjátok bűneit, meg vannak bocsátva és akinek megtartjátok, meg vannak tartva.” (lásd: Jn 20,19-23)
Krisztus annyira szeret minket, hogy egy külön szentségben jön a bűnösök segítségére. Földi életében megbocsátott a bűnbánó bűnösöknek és a keresztfán az egész emberiség bűneiért engesztelt. Feltámadásának napján hatalmat adott az apostoloknak és azok utódainak a papi hivatalban, hogy az Ő nevében a bűnöket megbocsássák. Megalapította és egyházára bízta a bűnbánat szentségét.
Mindenkinek a bűnbánat szentségéhez kell járulnia, aki a keresztség után halálos bűnt követett el. – A bocsánatos bűnöket nem szükséges meggyónnunk, mert ezekre másként is bocsánatot nyerhetünk. Mégis nagyon tanácsos, ha bocsánatos bűneinket is meggyónjuk, mert Krisztus a gyónásban a szentség bőséges kegyelmével segít minket. Sőt igen jó, ha bocsánatos bűneinket rendszeresen meggyónjuk.
Krisztus úgy rendelte, hogy a bűnbánat szentségében a bűnök bocsánatot nyerjenek vagy megtartassanak; a pap határoz efelől, mint bíró. Mivel ő nem ismerheti bűneinket, tudtára kell azokat adnunk, vagyis meg kell gyónnunk. Miután bűneinket bűnbánóan megvallottuk a papnak, föloldoz minket e szavakkal: „Föloldozlak téged bűneidtől az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek nevében. Amen.” (Absolutio, föloldozás) Amikor a pap föloldoz minket, Krisztus, a mi Megváltónk, megbocsátja bűneinket. Ha halálos bűnök szakítanak el Istentől, kibékít minket az Ő mennyei Atyjával, eltörli halálos bűneinket és az örök büntetést, visszaadja a kegyelmi életet és az érdemeket, amelyeket a bűn következtében elvesztettünk. Ha csak bocsánatosan vétkeztünk, Krisztus megbocsátja bűneinket és elengedi az ideigtartó büntetéseknek legalább egy részét, gyarapítja bennünk a kegyelmi életet is és új erőt ad nekünk, hogy többé ne vétkezzünk.
Krisztus a bűnbánat szentségében elengedi ugyan az örök büntetést, de nem mindig enged el minden ideigtartó büntetést. Ezért a pap a bűnbánat szentségében elégtételt szab ki ránk, hogy Krisztus engesztelő szenvedésével egyesülve vezekeljünk és ezzel egyben jobbakká legyünk.
Némelyek így beszélnek: „Isten megbocsát nekem gyónás nélkül is.” – Válasz: Isten maga határozta meg a megbocsátás módját. A bűnbánat szentségének alapításakor Krisztus elrendelte, hogy a megkereszteltek az Egyház bűnbánati ítéletének vessék alá valamennyi súlyos bűnüket. Ez annál is inkább rendjén van, mert hiszen a megkereszteltek bűneikkel megsértették az Egyházat is, mely a Szentek Közössége és szent tagokból kell állania. A bűnök megvallása hasznos önmegalázás is. Ami pedig a legfontosabb, a feloldozás után megvan bennünk Isten bocsánatának boldog biztonsága.
