A második század közepén Szent Jusztin a császárhoz intézett egyik levelében leírta az Eukarisztia ünneplését. Miután említést tesz az olvasmányokról, prédikációról és az imádságról, így folytatja: „Amikor az imádságot bevégeztük, kenyeret, bort és vizet hoznak elő. Az elöljáró imádságaira és hálaadásaira a nép azt feleli: Amen. Ekkor a kiosztásra kerül sor: a szent adományokból mindenki megkapja a maga részét. A távollevőknek a diakónusok viszik el részüket.”
Az Úr megbízásából az Egyház ugyanazt cselekszi, amit Krisztus az utolsó vacsorán. Miután a pap a kenyeret és bort az áldozati oltárra helyezte, elimádkozza fölöttük a nagy dicsőítő, hálaadó és áldozati imádságot, amelyet eukarisztikus imádságnak vagy kánonnak nevezünk és eközben kimondja az átváltoztatás szavait, amelyeket Jézus az utolsó vacsorán mondott, azután kiosztja a szent eledelt. Az Eukarisztia ünneplésében maga Krisztus a mi Főpapunk; a pap az áldozati oltárnál az Ő látható helyettese és eleven eszköze.
Amikor a pap a kenyér és bor fölött kimondja Krisztus szavait: „Ez az én testem – ez az én vérem”, a kenyér és bor Jézus Krisztus Testévé és Vérévé változik. A szentmisének ezt a részét átváltoztatásnak nevezzük. A kenyér és bor színe alatt Krisztus, a mi Főpapunk, az áldozópap szolgálata által áldozatul adja magát az Atyának és eledelül adja magát nekünk. Általa, vele és benne szabad nekünk is feláldoznunk magunkat az Atyának és szabad Őt, a mennyei eledelt magunkhoz vennünk. Az Eukarisztia ünneplése egy látható áldozat, amelyet mi Krisztus által bemutatunk és egy szent lakoma, amelyet Krisztus nekünk készít. Krisztus a szentmsie-áldozatban Főpap, Áldozati adomány és eledel.
Malakiás próféta jövendölte: „Napkelettől napnyugatig nagy az én nevem a nemzetek között és minden helyen tiszta eledel-áldozatot mutatnak be nevemnek.” (Mal 1,11) – Az eukarisztikus áldozat előképe volt Melkizedek áldozata, aki kenyeret és bort áldozott. Dávid ezért mondotta Krisztusról: „Pap vagy te mindörökké, úgy mint Melkizedek.” (Zsolt 109,4)
A szentmise-áldozatban az eukarisztikus imádság (kánon) e szavakkal kezdődik: „Valóban méltó és igazságos, illő és üdvös, hogy mindig és mindenütt hálát adjunk neked, szentséges Urunk, mindenható Atya, örök Isten, a mi Urunk Krisztus által.” És így végződik: „Általa, Vele és Benne, neked, mindenható Atya Istennek a Szentlélekkel egyetemben minden tisztelet és dicsőség, mindörökkön örökké.” Erre a közösség azt válaszolja: „Amen.”
A szentmise-áldozat egyedül Istennek szól. Bemutatásánál azonban a szentekről is megemlékezünk, éspedig kétféle módon: hálát adunk Istennek a kegyelmekért, amelyeket nekik adott és kérjük Őt, hogy érettük hozzánk is legyen kegyelmes.
