Egy nappal Jézus megkeresztelkedése után János meglátta őt az úton, amint arra járt. Tanítványai közül kettőnek ekkor ezt mondotta: „Íme az Isten báránya!” Midőn a két tanítvány ezt hallotta, követte Jézust. Jézus megfordult és látván, hogy utána mennek, így szólott hozzájuk: „Mit kerestek?” Megkérdezték: „Mester, hol lakol?” Ő ezt válaszolta: „Jöjjetek és lássátok.” Tehát elmentek és látták, hol lakik és aznap nála maradtak. Ez a tizedik óra tájban történt. (lásd: Jn 1,35-39)
Krisztus arra szólít fel minket, hogy kövessük Őt. Ő a mi Mesterünk: szavával és példájával tanít minket. Bennünk él, világosságot és erőt ad nekünk. Ő a mi legjobb barátunk és velünk járja életünk sötétségeit. Ezt mondja: „Aki engem követ, nem jár sötétben, hanem övé lesz az élet világossága.” (Jn 8,12) Aki Krisztust követi, annak legfőbb ügye Isten dicsősége, örök üdvössége és embertársainak üdvössége. Krisztus mondja: „Keressétek elsősorban Isten országát és az ő igazságát és ezek mind hozzáadatnak nektek.” (Mt 6,23)
Aki Krisztust követi, annak egészen hozzá kell tartoznia. „Senki sem szolgálhat két úrnak.” (Mt 6,24) Ezért parancsait meg kell tartanunk és azon kell lennünk, hogy minden bűnt, még a legkisebbet is, elkerüljük. Nem követhetjük Jézust, ha nem hozunk áldozatot. Krisztus mondja: „Aki nem hordozza keresztjét és nem jön utánam, nem lehet az én tanítványom.” (Lk 14,27) De ha bátran követjük Őt a keresztúton, ezt ígéri nekünk: „A győztesnek megadom, hogy velem üljön trónomon.” (Je1 3,21)
Mesteréhez híven Jézus tanítványa nem keresi a maga dicsőségét. Alázatos: Isten előtt kevésre tartja magát, szerény és készen áll embertársai szolgálatára. Krisztus mondja: „Tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű.” (Mt 11,29) Szent Pál írja: „Ugyanaz az érzület legyen bennetek, mint Jézus Krisztusban: ő kiüresítette önmagát és fölvette a szolga alakját.” (Fil 2,5)
Krisztus tökéletessé akar tenni minket. Erre szólít fel: „Legyetek tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes.” (Mt 5,48) Ő maga a tökéletesség legfőbb példaképe, Ő Isten szentségének visszfénye. A tökéletesség mindenekelőtt az istenszeretetben és a felebaráti szeretetben mutatkozik meg. Aki Krisztusba kapcsolódik, jó gyümölcsöt terem az örök életre. A kegyelem állapotában végzett minden jócselekedetünk gyarapítja nekünk a kegyelmet a földön és az örök jutalmat a mennyben. Krisztus mondja: „Örüljetek és vigadjatok, mert bőséges a ti jutalmatok a mennyben.” (Mt 5,12)
AZ IMÁDSÁG
Mivel Isten gyermekei vagyunk, Istennel úgy beszélhetünk, mint gyermek az atyjával. Szent Pál írja: „Mivel pedig fiak vagytok, Isten elküldötte Fiának Lelkét szívetekbe, aki ezt kiáltja: Abba! Atya!” (Gal 4,6)
