SZEMBEN AZ ÁRRAL: KONFERENCIA A VILÁG ÉS AZ EGYHÁZ VÁLSÁGÁRÓL
Helyszín: Székesfehérvár, Hotel Magyar Király; Időpont: 14.00 – 18.00
Konferenciánk címét Tóth Tihamértól, a nagyszerű veszprémi püspöktől, a 20. századi magyar katolikus nemzetnevelő, írófejedelemtől kölcsönöztük. Az ő példájára konferenciánkon mi is határozottan és lényegre törően kívánjuk megfogalmazni a problémákat és az azokra adott válaszokat. Az Egyház legfontosabb feladatának mindig is a lelkek üdvösségét tartotta. Ma azonban, amikor a világ rohamléptekben alakul át, az Egyház vezetői sokszor nem csak hogy hallgatnak, hanem nyilatkozataikkal még inkább összezavarják a híveket. Mit tehetünk akkor, amikor az Egyházban, a papok és püspökök tanításában káosz uralkodott el? Hogyan kell válaszolnunk nekünk, katolikusoknak az új világrend kialakulására? Mi is ez az új világrend, és mennyiben kell foglalkoznunk vele? Mit kell egy katolikus családnak tennie, távol tartsa magától az agresszív ideológiákat? Milyen jeleket kell felismernünk, hogy mi, katolikusok a „föld sója és a világ világossága” maradjunk?
Stefan Frey atya, az FSSPX tartományfőnöke egész életében az Egyház válsága ellen küzd. Volt szemináriumi elöljáróként, tartományfőnökként jól tudja, milyen kihívások elé kell nézniük mindazoknak, akik katolikusként akarnak élni Európában. Előadásában arra is kitér majd, hogy a keresztény bátorság gyakorlása által Isten mennyi kegyelmet tud közvetíteni azoknak, akik rá hagyatkoznak.
Simon Gábor atya az elfeledett, vagy elhallgatott katolikus vallásgyakorlatok fontosságáról tart előadást. A szentek példáján keresztül rámutat arra, hogy a következetes katolikus hit szükségszerűen a világ és a társadalom meggyógyításával jár. Figyelmeztet, hogy ha azonban felesleges kompromisszumokkal a könnyebb utat választjuk, akkor a világ rabszolgájává válunk.
Kónyi-Kiss Botond arról beszél majd, hogyan lehet minden nehézség ellenére a széles körben vett társadalomban érvényre juttatni a hiteles katolikus álláspontot. Az új világrenddel szemben igenis fel lehet venni a küzdelmet.
Szász Péter és Fülep Dániel a tőlük megszokott alapossággal fogják bemutatni azokat az útvesztőket, melyek az új világi és egyházi narratívák hoznak létre, és természetesen kiutat is mutatnak a labirintusból.
Legeza Márton hat gyermekes családapa, pedagógus, tanár, aki mesél majd arról, hogyan talált rá útkeresése során a katolikus válaszra. Előadásában leginkább arról beszél majd, hogy a megváltozott egyházi és világi körülmények között, hogyan lehet a család szuverenitását és sértetlenségét a legmagasabb fokon megőrizni.
Konferenciánk alatt az Ős-Kép Kiadó könyveiből lehet vásárolni a helyszínen. A konferencia után a kápolnában Stefan Frey atya celebrál szentmisét. A belépés ingyenes, de a költségek fedezésére az adományokat hálásan fogadjuk.
AZ ÖRÖKKÉVALÓSÁG GONDOLATA
1. Az örökkévalóság gondolata nagy gondolat, így nevezte Szent Ágoston: Magna cogitatio. A szent doktor szerint Isten azért tett minket keresztényekké, és azért oktatott minket a hit igazságaira, hogy az örökkévalóságra gondoljunk. “Azért vagyunk keresztények, hogy mindig az eljövendő világra gondoljunk”. Ez a gondolat űzött el a világból oly sok földi előkelőt, késztette őket arra, hogy lemondjanak minden gazdagságukról, és bezárkózzanak a kolostorba, hogy ott szegénységben és vezeklésben éljenek. Ez a gondolat oly sok fiatalembert küldött barlangokba és sivatagokba, és oly sok mártírt ösztönzött arra, hogy vállalja a kínokat és a halált, hogy megmentse lelkét az örökkévalóságra. “Hiszen ” – kiáltja Szent Pál – ” nincs itt maradandó városunk: az eljövendőt keressük.”. (Zsid 13, 14.) Ez a föld, drága szeretett keresztények, nem a mi hazánk; ez számunkra átjáróház, amelyen hamarosan át kell mennünk az örökkévalóság házába. “mert az ember elmegy örök hajlékába (Préd 12, 5.) Ebben az örökkévalóságban az igazak háza, amely a gyönyörök palotája, nagyon különbözik a bűnösök házától, amely a kínok tömlöce. E két ház valamelyikébe mindannyiunknak biztosan be kell mennie. “In hanc vel illam æternitatem”, mondja Szent Ambrus, “cadam necesse est.” (S. Amb., in Ps. CXVIII.) “Szükséges ebbe vagy abba az örökkévalóságba esnem”.
2. És ahová a lélek először megy, ott marad örökre. “Ha délnek dől a fa, vagy akár északnak, azon a helyen marad, ahová ledőlt.”. (Préd 11, 3.) Melyik oldalra esik a fa, ha kivágják? Arra az oldalra esik, amelyikre hajlik. Ti, testvéreim, melyik oldalra fogtok esni, amikor a halál kivágja életetek fáját? Arra az oldalra fogtok esni, amelyikre hajlotok. Ha dél felé hajlotok, azaz Isten kegyében lesztek, akkor örökké boldogok lesztek; de ha észak felé dőltök, akkor örökké nyomorultak lesztek. Nincs középút: vagy örökké boldogok lesztek a mennyben, vagy kétségbeesésben a pokolban. Mindnyájunknak meg kell halnunk, mondja Szent Bernát vagy más szerző (de Quat. Noviss.), de nem tudjuk, hogy a két örökkévalóság közül melyik lesz a sorsunk a halál után. “Necessi morem, post hæc autem dubia aeternitatis”. (invocabo.wordpress.com)
A LELKI ÁLDOZÁS MÓDJA
Tarts bűnbánatot, különösen azok fölött a bűnök fölött, amelyeket az utolsó szentgyónásod óta elkövettél.
Indítsd fel az Oltáriszentség iránt a hitet, az imádás és a szeretet érzését.
Ilyen megfontolások után már önként megszületik a hatásos vágy a szentáldozás után.
Kérdd Istent, hogy gyógyítsa meg a lelkedet. Adja meg neked, hatalmának és jóságának hatását, amelynek nincs határa, habár most nem tudsz áldozni.
Azzal a biztos tudattal, hogy megkapod Jézustól, amit kérsz: örökre vele akarsz maradni.
Ó, Jézusom, hiszem és vallom, hogy igazán, valóságosan és lényegileg jelen vagy a Legszentebb Oltáriszentségben. Mindenek felett szeretlek Téged, és vágyom a lelkembe fogadni Téged. Mivel ebben a pillanatban nem tudlak téged szentségileg magamhoz venni, jöjj és legalább lelkileg költözz a szívembe!
Magamhoz ölellek, mintha már itt lennél, és teljes valómmal egyesülök Veled.
Soha ne engedj elszakadnom Tőled! Ámen.
(Liquori Szent Alfonz Mária)
