Egy másik indítóok is következik, miért szeret bennünket Mária oly bensőleg. Felismerte ti. hogy Jézus Krisztus halála a mi váltságdíjunk. Ha egy anya tudná, hogy fia egy rabszolgát húsz esztendei keserves rabság révén váltott ki rabszolgaságából, mennyire növelné e gondolat ama rabszolga iránt érzett tiszteletét! Mária pedig nagyon is jól tudja, hogy Fia csak ezért jött e világra, hogy bennünket nyomorultakat üdvözítsen, miként ezt saját szavaival is megerősíti: „Az ember fia azt jött üdvözíteni, mi elveszett vala.” (Lk 19,10) Igen, hogy bennünket üdvözítsen, akarta saját életét elveszteni: „Engedelmes vala mindhalálig.” (Fil 2,8) Ha Mária csak kevésbé szeretett volna minket, ezzel azt mutatta volna, hogy csak kevés értéket tulajdonít Szent Fia vérének, mely üdvösségünk váltságdíja volt. Szent Erzsébetnek kijelentette az Úr, hogy Mária a zsinagógában való tartózkodása alatt szünet nélkül kérte Istent, küldené már Fiát e világra, hogy azt üdvözítse. Bízvást beláthatjuk tehát, mennyire szeret bennünket most, miután látta, mily nagyra becsült bennünket Fia, midőn arra érdemesített, hogy akkora szenvedések árán váltson meg minket. Éppen azért tehát, mivel Jézus valamennyi embert megváltotta, Mária valamennyi embert szereti és kegyeli. Szent János Máriát a napba öltözve látta: „És nagy jel tűnek fel az égen: Egy asszony, kinek öltözete vala a nap.” Tehát a napba van öltözve, mert valamint senki a világon nem képes elrejtőzni a nap behatása elől (és nincs ki elrejtse magát hevétől; Zsolt 18,7) úgy nincs ember a világon, kit Mária ne szeretne. Szent Jordán az idézett szöveghez hozzáteszi: „Heve elől, azaz Mária szeretete elől senki se képes elrejtőzni.” Ki volna képes felfogni, – kiált fel Szent Antonin – mily gonddal viseltetik valamennyiünk iránt e szerető Anya? Mindenkinek részt enged irgalmasságában, mivel a mi jó Anyánk mindenkinek üdvét óhajtja, s valamennyiünk üdvösségén közreműködött, mert – úgymond Szent Bernát – biztos, hogy az egész emberi nemről gondoskodott. (Hom. 2. sup. Missus est) Azért igen hasznos dolgot cselekszenek Mária egyes tisztelői, midőn kérik Istent, hogy ama kegyelmeket adja nekik, melyekért maga a boldogságos Szűz fog könyörögni, (Corn. a Lapide) mert a mi szeretett Anyánk bizonyára nagyobb javakat igyekszik részünkre elnyerni, mint amilyeneket mi magunk tudnánk óhajtani. Bustisi Szent Bernardin azt tanítja, hogy Mária sokkal forróbban kíván nekünk jót cselekedni és kegyelmeit közölni, mint ahogy mi azokat elnyerni óhajtjuk, (De B. Mar. 1. S. 5.) s Nagy Albert a Szentírás eme szavait: „Megelőzi azokat, kik azt kívánják, hogy nekik előbb mutassa meg magát.” (Bölcs 6,14) Máriára vonatkoztatja. Mária megelőzi azokat, kik hozzá menekülnek, hogy még mielőtt keresnék, rátaláljanak. „Igen, – mondja Richardus – ennek a jó Anyának irántunk való szeretete oly nagy, hogy azonnal segítségünkre siet, mihelyt szükségeinket felfedezi: „Minden gondossággal megyén eléjök” (Bölcs 6,17)