Isten kinyilatkoztatása két forrásból ismerhető meg: a Szentírásból és a szent hagyományból. A keresztény hit tanítása szerint mindkettő Isten szava, és egyaránt az isteni igazság forrása. A Szentírás az írásban rögzített isteni üzenetet tartalmazza, míg a szent hagyomány magában foglalja az apostolok tanítását és az egyház történelmi folyamatosságát.
1. A Szentírás: Isten írott szava
A Szentírás, vagyis a Biblia, 72 könyvből áll, amelyeket Isten sugalmazására írtak a szent szerzők. Két fő részből áll:
- Az Ószövetség (45 könyv), amely a világ teremtésétől kezdve Isten és a választott nép kapcsolatát mutatja be, valamint előkészíti a Megváltó eljövetelét.
- Az Újszövetség (27 könyv), amely Jézus Krisztus életét, tanítását, az apostolok cselekedeteit és az egyház kezdeti történetét tartalmazza.
A Biblia Isten kinyilatkoztatott igazságait tartalmazza, de nem csupán egy történelmi vagy erkölcsi könyv, hanem a hit alapja. Az egyház mindig nagy tisztelettel kezelte a Szentírást, és hiteles magyarázatát az apostoli tanítás és az egyházatyák értelmezése alapján adja meg.
A Szentírás nem tartalmazza az összes isteni kinyilatkoztatást, hiszen Jézus maga is tanította: „Még sok mindent kellene mondanom nektek, de most nem tudjátok elviselni” (Jn 16,12). Ezért az egyház nemcsak a Szentírásra, hanem a szent hagyományra is támaszkodik.
2. A szent hagyomány: Isten élő szava
A szent hagyomány az apostolok által Krisztustól kapott tanításokat foglalja magában, amelyeket az egyház nem írásban, hanem élő szóban adott tovább nemzedékről nemzedékre. Ez tartalmazza mindazt, amit az apostolok a keresztény közösségre hagytak, de amit nem rögzítettek írásban.
A szent hagyomány magában foglalja:
- Az egyház liturgikus gyakorlatait, szentségeit és hitvallásait.
- Az egyházatyák tanításait, akik a hitet az apostolok utódaként őrizték és magyarázták.
- Az egyházi zsinatok és a pápák hitbeli döntéseit, amelyek segítenek a keresztény tanítás tisztázásában és megőrzésében.
Szent Pál apostol maga is utal a szent hagyomány fontosságára: „Atyámfiai, tartsátok meg a hagyományokat, amelyeket tanultatok, akár beszéd, akár levelünk által” (2Tessz 2,15). Ez azt mutatja, hogy az apostolok nemcsak írásban adták tovább az evangéliumot, hanem szóban is, és az egyház ezt az élő hagyományt őrzi.
3. A Szentírás és a szent hagyomány együttes tekintélye
A katolikus egyház tanítása szerint a Szentírás és a szent hagyomány egymást kiegészíti és együttesen alkotják Isten teljes kinyilatkoztatását. A Szentírás önmagában nem értelmezhető megfelelően az egyház tanítása és hagyománya nélkül. Ezért az egyháznak, mint Krisztus által alapított tanítóhivatalnak a feladata, hogy hiteles magyarázatot adjon a Szentírásról és a hagyományról.
A protestantizmus egyik alapelve az volt, hogy egyedül a Szentírás az isteni kinyilatkoztatás forrása („Sola Scriptura”). Azonban ez a nézet figyelmen kívül hagyja, hogy maga a Biblia is a szent hagyomány által maradt fenn és lett összeállítva. Az egyház már az első évszázadokban meghatározta, hogy mely könyvek tartoznak a kánonba (a Szentírás hiteles könyvei közé), és ez a döntés nem kizárólag az írásos forrásokra, hanem az apostoli hagyományra is épült.
4. Az egyház tanítóhivatala és a kinyilatkoztatás megőrzése
A katolikus egyház hiszi és vallja, hogy Krisztus az apostolokra és utódaikra, a püspökökre és a pápára bízta az isteni kinyilatkoztatás megőrzését és hiteles magyarázatát. Az egyház tanítóhivatala (Magisztériuma) tehát biztosítja, hogy a hit tisztán és hitelesen maradjon fenn a történelem során.
A kinyilatkoztatás forrásait a következő három módon őrzi és hirdeti az egyház:
- A Szentírás hiteles magyarázatával, amely az egyház tanítóhivatalának útmutatása alapján történik.
- A hagyományban megőrzött hitbeli és erkölcsi igazságokkal, amelyeket az egyház a liturgia, a szentségek és a tanítás által továbbad.
- A pápai és zsinati döntésekkel, amelyek tisztázzák és megerősítik a hitigazságokat az idők során.
Összegzés
A Szentírás és a szent hagyomány egyaránt Isten kinyilatkoztatott szava, és mindkettő nélkülözhetetlen a keresztény hit megőrzésében. Az egyház feladata, hogy mind a Bibliát, mind az apostoli hagyományt hitelesen őrizze és tanítsa, hogy a hívők biztos úton járhassanak az üdvösség felé. Aki elutasítja a szent hagyományt, az a keresztény hit alapjaitól szakítja el magát, hiszen maga a Biblia is az egyház hagyományából származik és annak tekintélye által maradt fenn az évszázadok során.