Félhetünk‑e attól, hogy Mária csak egyetlen bűnöstől is megtagadja segítségét, mivel nagyon elhalmozva látja bűnökkel? Avagy visszariadjunk talán ennek a nagy királynőnek szentségétől és magas méltóságától? „Nem, – mondja Szent Gergely, mert minél fennköltebb és szentebb ő, annál szelídebb és irgalmasabb a bűnösök iránt, kik javulni akarnak s ő hozzá menekülnek.” (S. Greg. lib. 1. ep. 47.) Itt a földön a királyok és királynők rendszerint oly rettegést és félelmet keltenek az őket körülvevő fény által, hogy alattvalóik alig merészelnek előttük megjelenni; de miképp félhetnének a bűnösök, – mondja Szent Bernát – midőn az irgalmasság eme királynéjához közelednek, kiben semmi szigorúságot, semmi félelmetest nem találhatnak, ki ellenkezőleg szelídséggel és jóakarattal jön eléjük. Mária mindnyájunknak nem csak adja, hanem kínálja is a tejet és a selyem szövetet, (Sup. Sign. magn.) az irgalmasság tejét, hogy bizalomra gerjesszen, a selyemszövetet pedig, hogy az igazságosság villámai elől biztosítson bennünket. Suetonius beszéli el Titusz császárról, hogy senkit sem bírt elutasítani magától, és éppen ezért megesett, hogy sokszor többet ígért, mint amennyit remélni lehetett, s midőn ezt szemére vetették, azt felelte, hogy a fejedelem senkit sem bocsájthat el magától kielégítetlenül, kit már egyszer maga elé bocsátott. Titus mindezt dicsekvésből mondta, mert valójában vagy hazudott ilyenkor, vagy ígéretét kellett gyakran teljesületlenül hagyni; a mi királynénk azonban nem tud hazudni, tisztelőinek minden kérését teljesíteni képes, emellett szíve annyira telve van szeretettel és jóakarattal, hogy nem bír senkit se kielégítetlenül magától elbocsátani. (Lud. Blos. lib. 4 c. 12.) „Lehetséges volna‑e egyáltalán, – kiált fel Szent Bernát – hogy vonakodjál a szűkölködők segítségére sietni, holott te vagy az irgalmasság királynéja? Te vagy az irgalmasság királynéja, én pedig a legnyomorultabb bűnös, ha tehát mindenkinél több joggal nevezhetem magam alattvalódnak, több gondot is kell rám viselned, mint bárki másra.” (S. Bern. in Salv. Reg.)
Irgalmazz tehát nekünk, ó irgalmasság királynéja, és legyen gondod üdvösségünkre, Szent Gergely szavaival kiáltunk hozzád: „Ne engedd mondani magadról, ó boldogságos Szűz, hogy bűneink sokaságánál fogva nem rendelkezel megsegítésünkhöz elegendő hatalommal, mert hiszen a te hatalmad és irgalmad oly nagy, hogy annak a bűnök bármily sokasága sem képes ellenállni.” (Or. de exitu B. V.) Nem, semmi sem képes hatalmának ellenállani, mert a te Teremtőd és a mi Teremtőnk az irántad tanúsított tiszteletnyilvánítást úgy tekinti, mintha neki szólt volna; „az Isten ti. – fűzi hozzá ugyanez a szent – a te kérésed meghallgatásával tartozását véli leróni veled szemben.” (Id. ib.) Ezzel azt akarja kifejezni Szent Gergely, hogy ámbár Mária végtelen hálával tartozik Istennek az istenanyai méltóságért, még sem tagadhatjuk, hogy másrészt az Istenfia is hálával tartozik anyjának, hogy neki ezt a földi életet ajándékozta, s ezért Jézus őt az ő mennyei Atyjának dicsőségében kiváltképp azzal tiszteli, hogy tartozásának lerovása fejében minden kérését meghallgatja.