Ha a mennyországba akarunk jutni, a mennyországba vezető úton kell járnunk.
Nincs más út a mennyországba, mint a szenvedésben való megnyugvás, éspedig mindhalálig.
Valahányszor szép tájat, tengert, virágokat, gyümölcsöt és más dolgokat pillantasz meg, amelyeknek látása örömmel tölt el, így kiálts fel: „Ha Isten már itt a földön ilyen szép dolgokat teremtett, hogy szeressem Őt, mennyivel különb örömöket készít majd számomra a mennyben!”
A mennyország örömei oly nagyok, hogy csak akkor foghatjuk fel azokat, ha magunk élvezzük.
Hogy halvány fogalmunk legyen a mennyországról, fontoljuk meg, hogy a mindenható Istent találjuk ott; Istennek pedig minden gondja az, hogy a lelkeknek, akiket szeret, örömet szerezzen.
A mennyországban majd meglátjuk, milyen szép, milyen nagy, milyen igazságos, milyen tökéletes, milyen szeretetteljes és szeretetreméltó az Isten.
Csak azok igazán bölcsek, akik tudják, hogyan nyerhetik el Isten kegyelmét és a mennyországot.