Igaz ugyan, hogy a mindvégig való állhatatosságot a trienti zsinat tanítása szerint nem érdemelhetjük meg, minthogy az tisztán ingyen kegyelem, melyben Isten részesít bennünket: mindazáltal azt mondja Szent Ágoston, hogy az állhatatosság könyörgéseink révén bizonyos módon kiérdemelhető; úgy, hogy az, aki kéri az állhatatosságot, jóllehet tulajdonképpeni érdemről nem lehet szó, mégis, mondja Saurez, csalhatatlanul megnyeri. De, mondja Bellarmin bíboros, az állhatatosságnak ezt a kegyelmét nem elég egyszer kérni; naponkint kell kérnünk, hogy naponkint megnyerjük. Az imádságban nem szabad megfogyatkoznunk soha (Lk 18,1); mert amikor megfogyatkozunk, a kísértés legyőzhet bennünket. Vigyázzatok folyton és imádkozzatok, így szól Jézus Krisztus, hogy el ne taszítsalak benneteket (Lk 21,36) Azért intette Szent Pál is tanítványait: Imádkozzatok, és ne hagyjatok föl soha az imádsággal. (1Tesz 5,17) Boldog az az ember, mondja Isten, ki engem hallgat és az én irgalmasságom ajtajánál vigyáz szüntelen. (Péld 8,34) És ezért buzdít bennünket Jézus Krisztus az evangéliumban, sőt kötelességünkké is teszi az imádságot (mert az imádság nem csupán tanács, hanem parancs is) e szavakkal: Kérjetek és adatik nektek, keressetek és találtok, zörgessetek és megnyittatik nektek. (Lk 11,9) Úgy látszik, hogy elég lett volna azt mondani: kérjetek, mire való volt hozzátenni: keressetek és zörgessetek? Pedig éppen nem volt fölösleges hozzátenni. Ezzel ugyanis azt akarta a Megváltó értésünkre adni, hogy nekünk is úgy kell cselekednünk, mint ahogy a szegény koldusok tesznek. Ha ezek nem kapják meg a kért alamizsnát és elutasítják őket, nem szűnnek meg kérni és újra kérni, sőt ha már látják a ház urát, verni kezdik az ajtót úgy, hogy szinte kiállhatatlanokká lesznek. Azt akarja az Úr, hogy így tegyünk mi is: hogy kérjünk, újra meg újra kérjünk, s ne szűnjünk meg soha kérni őt, hogy segítsen meg bennünket, hogy terjessze fölénk kezeit s ne engedje meg, hogy a bűn elválasszon bennünket őtőle.
Ezt nemcsak reggel kell tennünk, mikor az ágyból fölkelünk, hanem nap közben is többször; mikor szentmisét hallgatunk mikor elmélkedünk, mikor áldozás után hálaadást végzünk, mikor az Oltáriszentséget meglátogatjuk; az esti lelkiismeretvizsgálatkor és különösen akkor, midőn valami kísértés támad meg bennünket, főleg a tisztaság elleni kísértés alkalmával; aki ekkor nem menekül Istenhez legalább azáltal, hogy Jézus és Mária legszentebb neveit segítségül hívja, nehezen fogja a bukást kikerülni.