Jóllehet álmaink legtöbbnyire az ébrenlétünk alatt átélt eseményekben, tapasztalatainkban s testi-lelki állapotunkban lelik magyarázatukat, de azért tagadhatatlan, hogy más forrásból is eredhetnek. Így maga a jó Isten támaszthat bennünk álmokat. A Szentírásból s a szentek élettörténetéből számos ily esetet ismerünk. Gondoljunk csak az egyiptomi királynak, fáraónak, csodálatos álmaira, melyekben József pátriárka isteni fölvilágosítás folytán a bekövetkezendő hét bő s hét szűk esztendő képeit ismerte föl. Szent József, az Úr Jézus dicsőséges nevelőatyja, szintén álmában kapott Istentől utasításokat. Bizonyára Isten irgalmas keze működött közre abban az itt következő álomban is, mely bizonyos protestáns asszonyt a katolikus Egyház kebelére visszavezetett.
Súlyos betegségben, nagy fájdalmai között elszenderült, miközben a következő álomkép tűnik szemébe teljes elevenséggel. Két fát lát. Egyik kiszáradt és ez alatt ő volt, erősen annak törzsébe kapaszkodva. A másik pompásan virul s az alatt egy általa ismert katolikus pap állott. „Jó asszony, szólítja meg őt erre a lelkiatya, miért maradsz te ama fa alatt? Nem látod, hogy ki van száradva s neked sem árnyat, sem gyümölcsöt nem adhat? Jöjj ide, élvezd a fa édes gyümölcseit.” Erre fölébredt. Tisztán átlátta az álomkép értelmét. Nyomban fogadalmat tett, hogy katolikus lesz, ha Isten őt Szűz Mária közbenjárása által meggyógyítja. Isten meghallgatta kérését s ő kimondhatatlan boldogságtól eltelve töltötte be fogadalmát.
Az Istentől reánk bocsátott álmok mindig tiszták, szentek, jóra serkentenek, rossztól óvnak. Isten gondoskodik róla, hogy az ilyen álmokból meg is tudjuk, amit ő velünk közölni akar.
Minthogy a gonosz lélek is hathat képzelőtehetségünkre, azért, ha Isten bölcs okokból megengedi, ő is támaszthat bennünk álmokat s közölheti velünk ily módon gondolatait.
Az elmondottakból tehát a következő irányelveket merítjük:
a) Ha biztosan tudjak, hogy álmunk által Isten szólott hozzánk, kötelesek vagyunk szavára hallgatni.
b) Vétkezik az olyan, ki természetes álmainak vakon hisz s élete irányítójának álmait, az „álmoskönyvet” tekinti.
c) De sokkal súlyosabb annak vétke, aki álom által a gonosz lélektől akarna fölvilágosítást kapni s talán elalvás előtt tesz is valamit, hogy azt megkapja.
d) Aki csupán bizonyos félelemből vagy reménységből álmai hatása alatt egyet-mást megtesz vagy elhagy, pl. teendőit, utazását elhalasztja, rendesen csak bocsánatos bűnnel szennyezi be lelkét.