Itt következik ama súlyos természetű vétkek tárgyalása, amelyekkel az ember Istenének és saját magának legnagyobb ellenségével, a gonosz lélekkel akar nyíltan vagy alattomban szövetkezni.
Hogy vannak bukott angyalok (gonosz lelkek, démonok) és hogy azok az emberi ügyekbe beavatkozhatnak, nekünk árthatnak, azt a Szentírás alapján Egyházunk mindig tanította s ezredéves tapasztalás is minduntalan bizonyítja. Minthogy a gonosz szellemek gyűlölik Istent, ki őket pokolra taszította, s gyűlölik bennünk az Isten képét, azért sohasem érintkeznek velünk ártó szándék nélkül. Éppen azért a gonoszlelkekkel bárminemű összeköttetést keresni, őket bármire kihasználni akarni, nemcsak felségsértés és árulás Isten ellen, hanem tulajdon érdekeink szempontjából is szörnyű esztelenség.
Mielőtt az effajta bűnöket elősoroljuk, hangsúlyozzuk azt, hogy a bűn súlyát nem enyhíti, ha Isten végtelen jósága és irgalma meg is akadályozza a gonosz lélekkel való összeköttetést és mi csak csalásnak vagy csalódásnak esünk áldozatul. Isten előtti felelősségünk ugyanis mindig szándékunktól függ.
A jóslás bűnét az követi el, aki titkos dolgokról a gonosz lélek segítségével akar tudomást szerezni.
Mindentudó egyedül Isten. Egyedül ő ismeri főképpen a szívek titkait, csupán ő a megmondhatója, hogy ilyen vagy olyan körülmények között mire fogja magát elhatározni a szabadakaratú ember.
A jövendő éppen ezért olyan rejtély, amelynek biztos megfejtését csupán az isteni mindentudás végtelen bősége rejtegeti magában.
A gonosz lélek tudhatja a múltat, mert hiszen átélte, ismerheti a távolban végbemenő eseményeket, mert mint szellem, nincs úgy, mint mi testhez s egy helyhez bilincselve. A jövőre nézve azonban ő is csak, mint mi, többé-kevésbé valószínű számításokat, következtetéseket tehet, jóllehet el kell ismerni, hogy lángelméjénél fogva, melyet az égből magával hozott, ebben sokkal ügyesebb s élesebben látó, mint a legbölcsebb ember. Nincs tehát kizárva, sőt hiteles tanúságok szerint meg is történt, hogy oly titkokat árult el egyeseknek, melyekre azok maguktól soha rá nem jöttek volna.
A démont e célból lehet nyíltan segítségül hívni s elvetemült emberek meg is tették azt már akárhányszor. Legtöbbször azonban az ilyen kísérletezés vagy szövetkezés csak leplezetten, alattomban történik meg. Ily esettel állunk szemben, midőn a jós a jövendő vagy egyéb titkos dolgok kikutatására olyan módot s eszközöket használ, amelyek egyedül, magunkba véve, a célra teljesen alkalmatlanok, elégtelenek. Nagyon világos tehát, bár alattomban, valamely titkos erőre, értelemre számít, amely neki ilyen eszközzel is tud felvilágosítást adni. Aki például a telefonkagylót füléhez emeli, nagyon jól tudja, hogy ebből magából értelmes beszéd ki nem jön soha. Számít tehát arra, hogy valaki vele ezen eszköz segítségével érintkezésbe lép. Hasonlóképpen cselekszik az, aki a jövendőt vagy egyéb titkos dolgokat, melyeket az isteni Gondviselés bölcs okokból elrejtett szemünk elől, jóslás által akarja megtudni. Kártyát vettet, a tenyeréből vagy a csillagokból olvastat, sorsot vettet magának, planétát húz, stb., hogy belepillanthasson a homályos jövőbe, vagy egyéb titkokba. Hiszed‑e azt józan ésszel, hogy abban a kártyában, a tenyeredben, a csillagokban, a planétákban csakugyan meg van írva a sorsod, jövendőd?! Ha Isten beleírta volna, bizonyára meg is mondaná, hogy azt abból kiolvashassuk s nem cigányasszonyokra bízta volna, hogy ebben nekünk segítsenek.
Isten beszélt ugyanis hozzánk szent Fia által. Tévmentesen tanít minket szent Egyháza által mindarra, amiről akarta, hogy tudjuk, amit ismernünk üdvös és hasznos. Itt-ott egyes szentje által is oktat bennünket lelkünket érdeklő dolgokra. De ki hinné el, hogy az a végtelen szent és bölcs Isten jól pénzelt jósnők, cigányasszonyok vagy egyéb gyanús alakok által kártyavetés, tenyérolvasás által vagy hasonló úton-módon szóba áll veled s a te aprólékos kíváncsiságodat kiszolgálja?
Ha tehát Istenre s az ő szent udvarnépére ily ügyben nem számíthatsz, mondd meg őszintén, kitől vársz te felvilágosítást és feleletet kérdéseidre? Ha valaki ilyen eszközökkel, ilyen módon áll veled szóba, az csak Istennek s önnön lelkednek ellensége, az ördög lehet.
Beleharapsz tehát te is kíváncsiságod által, mint Éva anyád a tiltott gyümölcsbe, és amit megtudsz, az nem egyéb, minthogy te is mezítelen lettél. Meg vagy fosztva bűnöd folytán a megszentelő malaszt ragyogó köntösétől. Súlyosan vétkeztél már azáltal, hogy legalább is alattomban szándékod volt gonosz ellenségeddel szóba állni és nála keresni az igazságot.
Jegyzet: Nem akarjuk azonban bűnről vádolni azokat, kik családi körben csupa mulatságból s tréfából kártyát vetnek vagy vettetnek. Sőt rendesen azok sem vétkeznek halálosan, akik az ilyféle jóslásokban csak félig-meddig hisznek.
Minél inkább terjed a hitközöny és tudatlanság, annál bujábban hajt a különféle babona. A művelt Párizsban, ahol száz meg százezer ember a vallásosságot nem tudja összeegyeztetni a modern „fölvilágosodottsággal és haladással”, a rendőrség kimutatása szerint van kétezer kártya-vetőnő, 100 tenyér-olvasónő, 100 álom-fejtőnő, kik a „hívő” közönség pénzén pompásan megélnek. De hány lehet, akinél az ilyen mesterség csak mellékkereset! És mégis a papok azok, kik a népet butítják!
Egy tanúságot azonban ezen szomorú látványból levonhatunk. Hiába! Az embernek hitre van szüksége! Ha elzárja szemeit az igaz hit fénye elől, kényszerítve érzi magát, hogy a babona lidérce után futkosson. Ahol az ajtón eltávozik a hit, betör az ablakon a babona.
Jegyzet: Babonáról éppen nem vádolható és megengedett dolgot cselekszenek azok, kik támaszkodva a hosszas tapasztalásra, a hold s csillagok fényéből, járásából, az állatok viselkedéséből stb. jó vagy rossz időt „jósolnak”. Hasonlóképpen megvan engedve a sorsolás, sorsvetés is, ha azzal nem a jövőt kutatjuk, hanem közös megegyezéssel valamely ügyben, pl. az osztozkodásban akarunk eligazodni.