Az imádás ugyan egyedül Istent illeti meg, de a neki tartozó tiszteletből rész jut barátainak s választottainak is. Ezek főképp az angyalok s szentek. Egészen különös tisztelettel adózunk pedig a boldogságot Szűz Máriának, az Isten Anyjának ama kiváltságos helyzeténél fogva, melyet Isten családjában elfoglal.
Az angyalok és szentek, nevezetesen Isten Anyjának tiszteletére az is méltán ösztökélhet minket, mert ők kétségkívül a leghatalmasabb közbenjárók Isten trónjánál. Valóban nagy kevélységre és vaskos tudatlanságra mutat, ha valaki a szentek tiszteletében, úgy, amint azt a katolikus Egyház tanítja, kivetnivalót talál. Nem különben nagy elfogultság, ha valaki kizárja kegyeletéből és elítéli a szentek képeinek, ereklyéinek (földi maradványainak, csontjainak) tiszteletét, és megtagadja Istennek hűséges, kitüntetett barátaitól azt a nagyrabecsülést, amellyel saját barátainak, szüleinek, őseinek vagy nagy embereknek adózik.
Millióknak ezredéves tapasztalata bizonyítja, hogy Isten nagyon jónéven veszi szentjeinek, nevezetesen Szűz Máriának, Szent Józsefnek stb. tiszteletét, közbenjárásukat szinte szemlátomást hallgatja meg, és képeik, ereklyéik által számtalan lelki s testi áldást áraszt híveire.
Éppen azért nincs minden bűn nélkül az, aki a szentek, különösen a szentséges Szűz, tiszteletét elhanyagolja s az üdvösségnek ily hatalmas eszközétől magát megfosztja.