a) Ugyanezért imádkoznunk kell elsősorban egyetlen, halhatatlan lelkünk üdvösségéért, mert „mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, ha egyetlen lelkének kárát vallja”.
A saját magunk lelki üdvéért végzett ima az, amelyet valóban „az Üdvözítő nevében” intézünk a mennyei Atyához s amely éppen ezért Jézus ígérete folytán biztos sikerre számíthat. Azért az Egyház egyik legnagyobb tudósa, Liguori Szent Alfonz bátran ki meri mondani, hogy „azok, kik az égben vannak, azért üdvözültek, mert imádkoztak, a pokol kárhozottai pedig annak köszönhetik vesztöket, mert nem imádkoztak.”
Egyéb földi ügyeinket, vágyainkat, reményeinket is bátran s bizalommal mennyei Atyánk elé terjeszthetjük, de ügyünk elintézését hagyjuk az ő bölcsességére s jóságára. Csak Isten tudja ugyanis, mi válik üdvösségünkre, s határozottan meg is ígérte, hogy az őt szeretőknek mindent javukra fordít. Azért főképp bajban, betegségben, szenvedésben legyen imánk mindig megnyugvó. Kövessük ama szentéletű püspöknek (Coulquier) példáját, aki félig-meddig süket, vak, nyomorék s beteg létére nem veszté el angyali türelmét, hanem ezen ezerszer ismételt kis imában lelte fel lelke egyensúlyát, békéjét s nyugalmát: „Uram Jézus, már majdnem egészen vak vagyok, de legyen meg a te szent akaratod. Süket vagyok, de legyen meg a te szent akaratod. Nagyokat szenvedek, de legyen meg a te szent akaratod. Kötelességeimet már nem tudom teljesíteni, de legyen meg a te szent akaratod”. Hű utánzója lett ezáltal az Olajfák hegyén gyötrődő Üdvözítőnek, ki szintén így imádkozott: „Uram, vedd el tőlem a kelyhet, de mégis inkább a te akaratod legyen, mint az enyém!”
b) Imádkoznunk kell azonkívül felebarátainkért is, főleg azokért, kiket a Gondviselés különösen reánk bízott. Így imádkozzék főképp a szülő a gyermekért. „Sokat kell beszélni a gyermeknek Istenről, de még többet az Istennek a gyermekről.” A hitvestárs se feledje ki soha imáiból hitvesét. A házasfelek egymásért végzett imájával igén sok bajnak, viszálynak s szerencsétlenségnek volna az útja elvágva.
c) A krisztusi törvény értelmében még ellenségeinkért is kötelesek vagyunk imádkozni: „Én pedig mondom nektek… imádkozzatok üldözőitekért és rágalmazóitokért, hogy fiai legyetek Atyátoknak, ki mennyekben van, az ő napját felvirrasztja a jókra s gonoszokra és esőt ad az igaznak és hamisnak.” (Mt 5,43.45) Súlyosan vétene tehát az, aki pl. a Miatyánkot mondva, ellenségeit szántszándékkal kizárná abból.
d) Az irgalmas szeretet nem feledi ki imáiból azokat a szegény lelkeket sem, kik erre legjobban rászorulnak. Értjük a tisztítótűz szenvedő lakóit, kik közt számos akad, kik itt a földön szívünkhöz legközelebb állottak. Most felejtsük őket, mikor legnagyobb szükségük van ránk?!
Jegyzet: Súlyosan vétkezik az, aki Istentől kéri, hogy őt bár a legkisebb bűnös dologban segítse. Iszonyú sértés ugyanis a Legszentebbet bűnpártolásra hívni fel.