A püspök a felszentelendőkhöz fordulva ünnepélyesen inti őket, hogy jól fontolják meg a teendő lépést. Most még szabadok, ha tetszik, a világi állapotba visszatérhetnek. Ámde, ha az alszerpapságot felveszik a nőtelen, tiszta életben s az egyház szolgálatában mindvégig ki kell tartaniuk.
Erre mindnyájan arccal a földre borulnak s a püspök térdenállva elkezdi a mindenszentek litániáját. Midőn pedig a litániának ama verséhez ér: „Hogy a kimúlt híveknek örök nyugodalmat adni méltóztassál”, a püspök felkel s az arcraborult felszentelendőket keresztvetésekkel megáldja, mondván: „Hogy e választottakat megáldani méltóztassál!” „Hogy e választottakat megáldani és megszentelni méltóztassál!” „Hogy e választottakat megáldani, meg- és felszentelni méltóztassál!” A körülálló papok mindannyiszor azt felelik: „Kérünk téged, hallgass meg minket!”
A litánia végeztével a püspök az előtte térdelő felszentelendőknek előadja az alszerpapi rend kötelességeit. Az alszerpapnak az eucharistikus áldozat számára, vizet kell készítenie, a szerpapnak a szentmisénél szolgálnia, az oltárabroszokat, korporálékat, kehelykendőket kimosnia, a hívek által felajánlott kenyérből az oltárra annyit helyeznie, amennyi az áldozni kívánó hívek számára szükséges.
Mindehhez a püspök komoly s megható intelmet csatol, felszólítva a felszentelendőket, hogy bárminők voltak is eddig, de ezentúl az Egyház szolgálatában szorgalmasak, éberek, viseletükben józanok és tiszták legyenek.
Erre a püspök üres kelyhet s paténát, a főesperes pedig két borral s vízzel töltött ampolnát a hozzájuk tartozó tálcával s kéztörlővel nyújt át nekik, hogy jobbkezükkel érintsék, miközben a püspök így szól hozzájuk: „Lássátok, minő szolgálatot adnak át nektek; azért intelek titeket, úgy viseljétek magatokat, hogy Istennek tessetek”.
Ezek után a püspök két könyörgést végezvén, megáldja őket, majd megfelelő szavak kíséretében rájuk ölti sajátos rendi szent ruháikat, a vállkendőt (humerálét), karöltőt (manipulust), a köntöst (tunikát), végre megérinteti velük a misekönyvet, hatalmat adva a szentleckét mondani, énekelni az élőkért s a holtakért.
Most helyükre mennek egynek kivételével, aki hangosan elolvassa vagy énekli a szentmise leckéjét.
A felajánláskor minden úgy megy végbe, mint a kisebb rendeknél láttuk.
Az Agnus Dei után egyik felszentelt a püspöktől Pax-ot, vagyis békeölelést kap, a szeretet jeléül, amelyet társainak közvetít. Mise közben mindnyájan megáldoznak a püspök kezéből. A mise végén a püspök újra buzdítja őket s feladatul kiszabja számukra a napi zsolozsma egyik szakaszát (nokturnumát).