A hajkorona (tonsura) a szentmisén kívül is bármely napon s helyen kiszolgáltatható, rendesen azonban ünnepélyes főpapi misén az Introitus vagy Kyrie után adják azt fel.
A klerikusjelöltek fekete papi öltönyben (reverendában), balkarjukon karinggel, jobbkezükben égő gyertyával jelennek meg a püspök előtt.
A püspök az Introitus (vagy Kyrie) után leül az oltár közepe előtt, a süveggel fején. Jegyzője most névszerint előszólítja azokat, akik hajkoronát kapnak. Mindegyik azt feleli: „Jelen vagyok”.
Most az összes jelöltek térdre borulnak, körben a püspök előtt, jeléül alázatos engedelmességüknek s fiúi szeretetüknek az iránt, akinek a pápa után a legnagyobb méltóságot adományozta Isten az egyházirendben.
A püspök erre – ha még más rendek is kiszolgáltatandók – kihirdetteti, hogy kiközösítés terhe alatt senki a szent rendeket felvenni ne merészkedjék, aki egyházilag akadályozva van, nincs megvizsgálva s névleg felhívva.
Ezután a püspök a jelenlevőkkel buzgón kéri Istent, hogy a megnyírandóknak adja az ő Szentlelkét s amint hajuktól való megfosztás által külsejükben megváltoznak, úgy az erényben növekedjenek s minden lelki vakságtól megszabadulva, a kegyelem világosságában részesüljenek.
Most a kar a 15-ik zsoltár mondásába kap, miközben a püspök minden klerikusjelölt hajából ollóval levág egy keveset a homlokon, a tarkónál, a két fül táján s a fej tetején. A jelölt pedig, mialatt ez rajta végbemegy, az említett zsoltár ötödik részét imádkozza: „Az Úr az én örökségem és kelyhem része, te vagy, ki visszaadod nekem örökségemet”.
A haj levágása jelképezi a világ hiúságairól való lemondást, de emlékeztet a hajkorona, amelyet mostantól fogva a klerikus viselni fog, Krisztus töviskoronájára, de egyben királyságára is, amelynek az egyházirend részesévé tesz.
Miután valamennyien felkapták a hajkoronát, a püspök felemelkedik és imádkozik Istenhez, hogy az új klerikusokat tartsa meg szeretetben s óvja a bűnnek minden szennyétől.
Ezután a püspök megható imák kíséretében a klerikusokat a karingbe öltözteti, mondván: „Öltsön téged az Úr új emberré, ki Isten szerint teremtetett igazságban és valóságos szentségben”. (Vö. Ef 4,24)
Végezetül a püspök intelmet intéz hozzájuk, hogy méltó tagjai legyenek a klérusnak, amelynek kiváltságaiban a tonsura (hajkorona) folytán részesülnek.