Az Egyháznak megvan a saját, Istentől rendelt kormánya, mely a saját hatáskörében minden más földi hatalomtól függetlenül működik; megvannak a saját, elégséges eszközei feladatának megoldására, célja elérésére. És bármily kívánatos is, hogy az Egyház és állam egymást egyetértőén támogassák, de az Egyház megáll azért az állam nélkül, sőt az állam üldözése ellenére is. Bizonyság erre a történelem s a tapasztalás. Az Egyház isteni küldetése tudatában minden állami engedély nélkül átlépi az országok határait, veszi fel, kormányozza, esetleg bünteti híveit s nem teszi rendeleteit semmiféle „placetumtól” függővé. Az ily társaságot méltán tökéletesnek nevezhetjük.