A gyónási pecsét alá tartozik minden meggyónt bűn, legyen az halálos vagy bocsánatos, titkos vagy nyilvános, a bűnök összes körülményei s a bűntársak.
De hallgatni tartozik továbbá a gyóntató mindarról, amit csak a gyónásból tudott meg s aminek feltárása a gyónónak rosszul eshetnék vagy a szentségnek bármiképpen kárára válnék. Mindezt titokban kell tartani, nemcsak a gyónó életében, hanem halála után is.
A gyónó erényeiről s Istennek kitűnő adományairól, amellyel őt elhalmozta, halála után szabadna beszélni, miként ezt az Egyház a boldoggá s szentté avatási ügyekben régebben megengedte. De az új törvénykönyv a gyóntatókat még az ily tanúskodásból is kizárja.
Ha tehát a gyóntatót bármily címen, bármily hatalom a gyónásban hallottak felől kérdi, egyszerűen ezt kell felelnie, hogy a dologról semmit sem tud, s ha követelik, erre akár meg is esküdhetik. És ezzel legkevésbé sem követ el hazugságot, hanem csupán észbeli fenntartást használ, mely némely esetben megengedett s ily ügyben egyenesen kötelező.1 A gyónási titkot ugyanis a pap mint magánember nem tudja. Már pedig őt mint ilyet kérdik. Mint Krisztus helyettese tudja, de erről senkinek a világon beszámolni nem tartozik.
Mindenesetre beszélhet a pap arról, amit nemcsak gyónásból, hanem azonkívül is hallott, megtudott, de ilyenkor is felette óvatosnak kell lennie, nehogy a gyónáson kívül megtudottakat a gyónásból hallottakkal valamiképp kiegészítse. A pap ez ügyben alig lehet eléggé óvatos, mert igen sok mendemondára s alaptalan gyanúsításra adott már alkalmat, midőn a hívek a társaságban, sőt magán a szószéken olyasmiről hallanak, amit meggyóntak. Nem gondolják meg, hogy a gyóntató az illető dolgot gyónáson kívül is könnyen megtudhatta.
A gyónási titok egyébként magával a gyónóval szemben is kötelező. Meggyónt dolgokról tehát a gyónáson kívül csak akkor szabad a gyónóval beszélni, ha ezt a gyónó maga akarja, erre a gyóntatót felkéri vagy kérdéseivel erre neki egyben felhatalmazást is ad.
Végül a gyóntatónak még akkor is súlyos bűn terhe alatt hallgatnia kell, ha kételkedik, vajon valami a gyónási pecsét alá tartozik-e vagy sem.
1 Vö. A nyolcadik parancs. 27. lap.