Az egyházi elöljárók, a pápa, a püspökök s szerzetes rendfőnökök megtehetik, hogy alattvalóik egyes nagyobb vétkeit maguknak fenntartják, s saját lelki ítélőszékük elé vonják, ahogy ezt a világi hatóság is a saját ügykörében tenni szokta.
Ilyen esetben az illető bűn alól csak a fenntartó (illetőleg annak utódja s esetleges elöljárója) vagy az általa felhatalmazott pap adhat érvényes feloldozást.
A fenntartás főleg azt célozza, hogy a veszélyes s nagy bűnnel terhelt a saját érdekében tapasztaltabb lelkiatya orvosló kezébe kerüljön s tudatára ébredjen annak, hogy vétke nem közönséges és kis jelentőségű.
Van bűn, amelyet az elöljáró önmagáért, ti. mint súlyos bűnt tart fenn s van olyan, amely csupán azért van fenntartva, mert a reája kimért egyházi fenyíték akadályoz a szentségek felvételében. Végül úgyis mint bűn, de meg a rárótt egyházi büntetés miatt is fenn van annak vétke tartva, aki a gyóntatót feljelentésében azzal rágalmazza, hogy őt a gyónás alkalmával a tisztaság elleni bűnre csábította.
A püspökök a különböző idő s helyi viszonyok szerint más s más bűnöket szoktak fenntartani. Ezeknek száma azonban 3–4-nél több nem igen lehet.
Csupán a külsőleg s belsőleg súlyos, tettleg végrehajtott, befejezett, illetőleg eredménnyel járó (pl. magzatelhajtás, gyilkosság stb.) biztos s bizonyosan fenntartás alá eső vétket kell csakugyan ilyennek tartanunk. Az azonban nem szükséges, hogy az illető bűn elkövetőjének a fönntartásról tudomása legyen. Nálunk Magyarországban a legtöbb egyházmegyében a 14 éven aluli fiúk s leányok ki vannak véve a bűnfenntartás alól.
Ha valaki fenntartott bűnt oly lelkiatyának gyónik meg, akinek erre nem terjed ki joghatósága, ez őt vagy más paphoz küldi, aki az ily bűnt is feloldozhatja, vagy pedig a gyónó nevének elhallgatásával a püspökhöz felhatalmazásért folyamodik. Néhány hét múlva tehát a bűnösnek a gyóntatószékhez vissza kell térnie, hogy a fenntartott s ezzel együtt a többi bűnei alól a feloldozást megkapja. Időközben a szentáldozáshoz nem járulhat.
Megszűnik a fenntartás a következő esetekben
1. a betegeknél, kik lakásukból nem távozhatnak;
2. a bármely okból halálveszélyben levőknél;
3. a jegyeseknél, kik házasságkötés előtt gyónnak;
4. midőn a felhatalmazás kérése csupán a gyónó nagy kárával vagy a gyónási titok veszélyeztetésével történhetnék;
5. midőn a gyónó a saját egyházmegyéje határain kívül kéri a feloldozást stb.
Az új egyházi törvénykönyv meghatalmazza az összes plébánosokat s plébánoshelyetteseket az egész húsvéti szentáldozás ideje alatt; s a misszionáriusokat a misszió tartama alatt a fenntartott bűnök feloldozására. Meghagyja továbbá a püspököknek, hogy az általuk fenntartott bűnök feloldozására adjanak állandó felhatalmazást az összes espereseknek és pedig oly módon, hogy ezek – főleg a püspöki székhelytől messze eső helyeken – ezt a felhatalmazást más papokra is átruházhassák. (899. k.)