SARLÓS BOLDOGASSZONY ÜNNEPE
A régi szép aratóünnep liturgikus neve.
„Visitatio Beatae Mariae Virginis” – „Szűz Mária látogatása Erzsébetnél”
A szolgáló szeretet és az öröm, az áldott állapotban lévő Mária ünnepe.
Mária látogatása Erzsébetnél:
A szent hagyományok szerint Szűz Mária ezen a napon látogatta meg rokonát, Erzsébetet, Keresztelő Szent János édesanyját. A szolgáló szeretet és az öröm, az áldott állapotban lévő Mária ünnepe.
A vizitáció (látogatás) Ain-Karemben, Keresztelő Szent János szülőfalujában történt. Ide, a hegyek közé ment el Mária, hogy meglátogassa rokonát, Erzsébetet, aki idős kora ellenére gyermeket várt.
Találkozásukkor mondja el Mária a Magnificat éneket:
„Magasztalja lelkem az Urat, és szívem ujjong megváltó Istenemben! „
Az ünnepet a világegyház május 31-én üli meg.
Különösen szép ez a mai nap!
Mária a sivatagon át jön, körülötte kivirágzik a puszta.
„Hová visz a lábad a hegyeknek, anyja az édes Igének,
titkok csendjébe merülve, viszed édes tested a jövőnek?
Ringatod szent méhedben Őt, kit angyalhír hozott neked,
nem tudtad miként történik, de alázattal szóltál: „Legyen…”
Boldogok vagytok, főleg Ti, akik fel tudjátok ismerni az Urat mindenkiben, akivel találkoztok... Tiétek az igazi fény és az igazi bölcsesség, Igen! Legyen ez ma a Tiétek!
Mária és Erzsébet találkozását jónak látta röviden feljegyezni a Szentírás, jóllehet a történetnek nincsen részletezése, s legfőbb jelentősége abban áll, hogy a két gyermek – Jézus és Keresztelő János – édesanyja csupán fiaik születése előtt találkoztak, utána mindkét gyermek a maga környezetében – az északi Názáretben és a délkeleti Júda hegyeiben – nőtt fel, tanult a család és az önállóság isteni iskolájában.
Egyházi növendék egyikük sem volt. Messze Jeruzsálemtől, ahová az évi zarándokünnepek során juthattak el, messze egymástól, hogy véletlenül se keltse senkiben az „összebeszélés gyanúját az életrajz„ – de Istenhez közel cseperedtek fel, váltak ifjúvá és felnőtté, s mindenekelőtt hívő, és az Írások alapján istenfélő emberekké.
Keresztelő János, az előfutár és útkészítő – Jézus, aki emberként isteni természettel is rendelkezett.
A látogatás emlékét egy templom őrzi a hegyoldalban, egy élő, vidám, örömteli templom.
Sarlós Boldogasszony ünnepén a római katolikus egyház arról az eseményről emlékezik meg, amikor Szűz Mária (méhében Jézussal) meglátogatta unokatestvérét, az ugyancsak gyermeket (Keresztelő Jánost) váró Erzsébetet.
Az ünnep liturgikus neve ezért:
„Szűz Mária látogatása Erzsébetnél” vagy latinul: Visitatio Beatae Mariae Virginis.
A 13. századtól július 2-án tartották, egészen a II. vatikáni zsinatig, amikor is május 31-re helyezték át.
Azonban néhány országban – így Magyarországon is – napjainkban is július 2-án ünneplik.
Mivel ez a nap az aratás kezdetének ideje, ezért magyarul a sarlós Boldogasszony nevet viseli.
A Boldogasszony megnevezést Szent Gellért püspök ajánlotta, így tisztelve a Szűzanyát. A viszonylag kései ünnepet könnyű a többi Mária ünneptől megkülönböztetni: az aratás patrónája Szűz Mária. A pap megáldotta a szerszámokat, de ténylegesen ezen a napon nem dolgoztak.
Szentírási történet:
Szűz Mária Gábor angyaltól megtudta, hogy Erzsébet nevű rokona, aki korban igen előrehaladott már, áldott állapotban van. A Szűz szolgálatával akarta őt segíteni, ezért indult el hozzá. (Lk 1: 39-56)
…A hatodik hónapban az Isten elküldte Gábor angyalt Galilea Názáret nevű városába egy szűzhöz, aki egy Dávid házából való férfinak, Józsefnek volt a jegyese, és Máriának hívták.
Az angyal belépett hozzá és megszólította:
„Üdvözlégy, kegyelemmel teljes! Veled van az Úr! Áldottabb vagy minden asszonynál.”
E szavak hallatára Mária zavarba jött, és gondolkozni kezdett rajta, miféle köszöntés ez.
Az angyal ezt mondta neki:
„Ne félj, Mária! Kegyelmet találtál Istennél. Gyermeket fogansz, fiút szülsz, és Jézusnak fogod elnevezni. Nagy lesz ő és a Magasságbeli Fiának fogják hívni. Az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak trónját, és uralkodni fog Jákob házán örökké, s országának nem lesz vége.”
Mária megkérdezte az angyalt:
„Hogyan válik ez valóra, amikor férfit nem ismerek?”
Az angyal ezt válaszolta és mondta neki:
„A Szentlélek száll rád, s a Magasságbeli ereje borít be árnyékával. Ezért a születendő Szentet is az Isten Fiának fogják hívni. Íme, rokonod, Erzsébet is fogant öregségében, s már a hatodik hónapban van, noha meddőnek mondták, mert Istennél semmi sem lehetetlen.”
Mária így válaszolt:
„Íme, az Úr szolgálója vagyok, legyen nekem a te igéd szerint.”
Erre az angyal eltávozott...
Mária még ezekben a napokban útnak indult, és a hegyekbe sietett, Júda városába. Zakariás házába tért be és üdvözölte Erzsébetet. Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, örömében megmozdult méhében a gyermek, maga Erzsébet pedig eltelt Szentlélekkel.
Nagy szóval felkiáltott:
„Áldott vagy az asszonyok között, és áldott a te méhed gyümölcse!
Hogy lehet az, hogy Uramnak anyja jön hozzám?
Lásd, mihelyt meghallottam köszöntésed szavát, az örömtől megmozdult méhemben a gyermek. Boldog, aki hitt annak a beteljesedésében, amit az Úr mondott neki!”
Mária így szólt:
„Lelkem magasztalja az Urat, és szívem ujjong megváltó Istenemben…”
Mária még ott maradt három hónapig, aztán hazatért…
Szűz Mária és Erzsébet rokoni kapcsolata:
Erzsébet Áron családjából való. Szűz Mária édesanyja Szent Anna, és Erzsébet édesanyja, Eszméria édestestvérek. Mária és Erzsébet tehát anyai ági unokatestvérek voltak. Erzsébetnek és Zakariásnak sokáig nem lehetett gyermeke. Később megszületett gyermekük, Keresztelő Szent János, Jézus előfutára.
A bibliai részlet mondanivalója:
Tanuljunk a Szűzanyától áldozatos szeretetet. Segítsük idősebb társainkat. Minél nagyobb szeretetet gyakorlunk valaki felé, annál értékesebb lesz az áldozatunk. Szűz Máriának hosszú utat kellett megtennie, mire Erzsébet nénjéhez ért, aki különösen rászorult a szeretetére.
Az ünnep története:
Az ünnepet először a minoriták tartották meg 1263-ban, majd a 14. században VI. Orbán pápa rendelte el az egész egyház számára, aki a nyugati egyházszakadás napjaiban a Látogató Szűzhöz könyörgött, hogy töltse el kegyelemmel a bajokkal küzdő egyházat, úgy, ahogy látogatása boldogságot hozott Zakariás (Erzsébet hitvesének) házába.
Az ünnepet egészen a 20. század közepéig július 2-án tartották, amikor is a második vatikáni zsinat áthelyezte május 31-re, mivel ellentmondásosnak találták, hogy Keresztelő János születésének ünnepét (június 24.) követi.
Az ünnep vonatkozása a rózsafüzérben:
„Akit Te Szent Szűz, Erzsébetet látogatván hordoztál”
Az örvendetes rózsafüzér második titkának ünnepe. A keleti egyházban másfél évezrede ünneplik, a nyugatiban a 13. század óta. Szűz Mária Istenanya, s a rózsafüzér minden egyes Üdvözlégyében ekként tisztelik, s így minden más teremtmény felett áll. A Szentatyák is Istenszülőnek, illetve Isten Anyjának nevezik a Szűzanyát. Mária Krisztusnak valóságos anyja, hiszen az ő legtisztább véréből kapta emberi testét, és nem az égből való. Erkölcstanilag a felebaráti szeretetről tanúskodik a második titok.
„A látogatás misztériuma az öröm titka. […]
De mi ennek az örömnek az a rejtelmes, rejtett forrása? – Jézus.
Mária már megfoganta Őt a Szentlélek által, s Jézus már most megkezdte küzdelmét a félelem, az aggodalom, a szomorúság – a bűn ellen, az embert leginkább megalázó rabszolgaság ellen.
Szép szeretet anyja, imádkozz érettünk!
Taníts meg minket arra, hogy úgy szeressük Istent és testvéreinket, ahogyan te szeretted őket. Add, hogy a másik iránti szeretetünk még türelmesebb, jóakaratúbb és tiszteletteljesebb legyen…
Örömünk forrása, imádkozz érettünk! Ámen.”
A nap hagyományvilága szorosan kapcsolódik Mária Erzsébetnél tett látogatásának evangéliumi történetéhez.
E két esemény összekapcsolódott az egyházi megemlékezésben, hiszen az ünnepi misét követően a hívek kimentek a határba, hogy a pap a négy égtáj felé hintve a szenteltvízből megáldja a gabonát.
…A felvidéken szokás volt az úton lévő kismamát, Máriát jelképesen megvendégelni.
Ezen a napon felvirágoztak egy széket és a ház elé tették, hogy ha arra járna az áldott állapotban lévő Mária, legyen hol megpihennie.
Lukács evangéliumában olvashatjuk, ahogy Mária útra kelt, hogy a hegyek közé siessen és meglátogassa Erzsébetet, Keresztelő Szent János édesanyját. A nehézkes Mária édes terhét cipeli, amerre jár virágba borul a föld, mert méhében a Megváltó születik le közénk. Mária, ki méhében a Fényt hordozza, a Világ világosságát, ezen a napon útra kel minden esztendőben.
Mivel Mária, aki Erzsébethez igyekezett, maga is gyermeket várt, ezért könnyen elfáradt és pihenésre volt szüksége. Ezen a napon, egyes tájegységeken virágokkal díszítettek fel egy széket, a falusi házak elé, vagy az udvarokba tették, hogy ha az áldott állapotban lévő Szűz Mária éppen arra járna, meg tudjon pihenni, mielőtt folytatja útját Erzsébethez, Keresztelő Szent János anyjához. Sok helyen hímzett szőttessel letakart zsámolyt is készítettek a szék elé, hogy Szűz Mária azon pihentesse megfáradt lábát. Majd másnap, július harmadikán elkezdődött az év legfontosabb munkálata, az aratás.
A gyermeket váró nők imája e napon a néphit szerint kétszeresen is meghallgatásra talál Mária előtt, aki közbenjárásával segíti a szülést, gondoskodik a gyermek és az anya egészségéről.
Dél- és észak-magyarországi adatok egyaránt tanúsítják a különböző füvek templomi szenteltetésének szokását Sarlós Boldogasszony ünnepén.
Szeged környékén fodormentát szoktak szenteltetni. Előfordult, hogy búzát is vittek vele együtt. A megszentelt fodormentát gyógyításra használták. Tettek belőle a halott koporsójába is.
Sarlós Boldogasszony a szegények és szükségben szenvedők gondviselőjének, a betegségben és fogságban sínylődők pártfogójának, a halottak oltalmazójának számított.
Ő volt a várandós édesanyák patrónusa.
Sok magyar helység népe választotta templomának védőszentjéül.
Ráadásul ünnepe nyárra esett, ezért ezen a napon sokfelé tartottak templombúcsút.
A kegyhelyek búcsúnapjai sorában is előkelő helyet foglal el Sarlós Boldogasszony ünnepe.
A köztudat általában Péter-Pál ünnepéhez kapcsolja az aratás kezdetét.
A nagy munka elkezdésének kultikus hagyományai azonban jórészt Sarlós Boldogasszony ünnepéhez kötődnek.Önmagában a magyar fejlődésű Sarlós név is a búza beérésére, az aratásra, áttételesen pedig asszonyi vegetációs ünnepre utal.
Az ünnep eredeti egyházi elnevezése Mária Erzsébetnél tett látogatásával, a visitatióval volt kapcsolatos.
A szegedi tájon az asszonyok ezen a napon egy keveset arattak sarlóval, hogy a jószág ne pusztuljon. Ekkor tették a szobába a búzaborona néven emlegetett összefont kalászcsomót is. A rábaközi Szil faluban Sarlós Boldogasszony napján volt az aratás jelképes kezdete.
Az aratók misét hallgattak, mialatt szerszámaikat a templom falához támasztották.
A pap megáldotta az aratókat és szerszámaikat. Ezután tiszta ünnepi ruhában vágtak a búzatáblában egy rendet, majd hazatértek ünnepelni.
Másnap fogtak hozzá igazán a nagy munkához, az aratás az ünnep másnapján július 3-án kezdődött. Sarlóval az asszonyok arattak, és a férfiak kötözték a kévét.
Mivel ez az ünnep az aratás kezdetéhez kötődött, ezért ez összecseng azzal, hogy amit Szűz Mária learat, azt fia összegyűjti, és elválasztja a búzát az ocsútól.
„…Hasonlatos a mennyeknek országa az emberhez, a ki az ő földébe jó magot vetett; de mikor az emberek alusznak vala, eljöve az ő ellensége és konkolyt vete a búza közé, és elméne… Hagyjátok, hogy együtt nőjjön mind a kettő az aratásig, és az aratás idején azt mondom majd az aratóknak: Szedjétek össze először a konkolyt, és kössétek kévékbe, hogy megégessétek; a búzát pedig takarítsátok az én csűrömbe…”(Vö.Mt.13,23-30)
Mindenható, örök Isten, a te sugallatodra indult útnak a Boldogságos Szűz Mária, hogy szent Fiadat méhében hordozva, Erzsébetet meglátogassa. Add, hogy a Szentlélek indításait hűségesen kövessük, és Máriával együtt mindig magasztaljunk téged. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.