a) A nagy szív sohasem rideg, hanem meleg; kigyúlt benne az érzés, mint a napban a fény, s onnan árad ki reánk is. – Testvérnek, az emberiség szenzóriumának érzi magát; azért irgalmas is. Jézus programmja az irgalmas szamaritán, nem pedig a rideg pap, sem a szívtelen s segíteni rá nem érő levita. Nem nézi ő a ruhát, sem az állást; az elsőbbséget annak adja, ki tevékenyen szeret. „Irgalmat akarok”, „legyetek irgalmasok”; ezt hirdeti. Szent szívének miséje is e szóval kezdődik… Van imádó, hódoló, ünneplő, boldog, megnyugvó szeretet; Jézusé az irgalmas szeretet. – Legyetek irgalmasok nevezetesen a gyöngeség iránt, hogy ne legyen ez álnokká, hazuggá, orvultámadóvá. Emeljétek. – Ne degradálja patkányokká, ne rongyokká társadalmatok a szegényeket. Társadalmi irgalmat is akar. Irgalom által ereszkedett le közénk a nagyság, a fölség, s hirdette, hogy van joguk az élethez, s életre is támasztotta a szenvedőket. Harcba is vitte ez irgalmas szeretetet a vértanúkban, és megtörte vele a római világ klasszikus keménységét. Sőt Assisi sz. Ferenc az irgalmas szeretettől sugalmaztatva, a szegénységet királynőjének vallotta.
b) Átadta szeretetét s irgalmát a kereszténységnek, és zárt, illatos édenkertté lett a testvérek közössége. Nem soká ugyan, mert azután konkolyos búzafölddé lett. De a régi tradíciókat sürgeti az Úr, és amikor fölélednek, mintha kiömlenék ismét az irgalmas szamaritán olaja. Ez az olaj el nem fogy. Engem is fölken vele; áldozásaimból az irgalmas szamaritán nyomaiba térek, s gyakorlom az irgalmat a megholtakkal, a betegekkel, éhesekkel, rabokkal. Ezeket az irgalmas cselekedeteket most szociális műveknek hívják; kár az új elnevezésért, mert a régieken Krisztus védjegye van rajta; az irgalmas szamaritán parabolájában vettük programmjukat.
c) Jézus szívének irgalmát mimagunk kivált irgalmassági cselekedeteinkben érezzük meg; megérezzük mint csodás, jótékony meleget; átjárja szívünket a tudat, hogy amit mással mi teszünk, azt az Isten velünk százszorosan teszi. Tudatára ébredünk annak is, hogy mily sokan gyakorolnak velünk irgalmat; mindazok, kik valamikép szolgálnak nekünk, s hogy mi erre az Isten s ember szolgálataiból szőtt életre, erre a nagy irgalomra érdemesek nem vagyunk. Irgalom éltet, irgalom tart fönn; ó mily jól esik hát irgalmasnak lennem.