Az államhatalom tekintélyes része, főleg napjainkban, az ország- vagy nemzetgyűlési képviselők kezébe van letéve. Az ő határozataik emelkednek törvényerőre s a haza legfontosabb ügyeiben az ő szavuk dönt.
Valóban fenséges egy tisztség ezrek és ezrek érdekeit az országházban képviselni, a reájuk lelkiismeretben is kötelező törvények megalkotásában közreműködni, de nagy felelősséggel is van egybekötve.
Amint az erre alkalmas s nem akadályozott egyén köteles a mandátumot, amellyel polgártársai bizalma őt megtiszteli, elfogadni, úgy súlyosan vétkezhetik az, aki kellő rátermettség, a közügyekben való jártasság híján képviselőnek feltolakszik.
A képviselőnek legyen megfelelő értelmi képzettsége, jogi tudása, szakavatottsága, hogy az Egyházra, hazára oly fontos tanácskozásokban kellő haszonnal vehessen részt s szavazatát csupán helyes és üdvös javaslatokra tudja leadni.
Szavazatáért ugyanis minden képviselő lelkiismeretben felelős és esetleg rendkívül súlyos visszatérítési kötelezettséget von magára, ha rossz és igazságtalan törvény alkotásában résztvéve, másokat megkárosít.