Az a tisztelet és szent félelem, mellyel Isten nevének, tekintélyének tartozunk, egészen kiváló módon nyilatkozik meg akkor, midőn esküszünk. Isten ugyanis végtelen jóságában megengedte, hogy midőn saját tanúságunknak nem volna meg az ügy fontosságához mért bizonyító ereje vagy pedig nagyobb ünnepélyesség kedvéért, Őreá, a mindentudó, végtelenül szent és igazságos Istenre, mint tanúra hivatkozhassunk. Ő, minden hamisság és gonoszság bosszulója, álljon jót érte, hogy mi igazat mondunk, vagy hogy ígéretünket meg akarjuk tartani! Mert erre hívjuk föl Istent, mikor esküszünk.
Nyilvános hitvallást teszünk eskünk által, hogy mi hiszünk Istenben és az Ő végtelen tökéletességeiben. És ez kétségkívül dicsőséges Istenre nézve.