Ezen az isteni eledelen nőtt oly nagyra antiochiai Szent Ignác püspök. A hagyomány őt tartja annak a szerencsés gyermeknek, akit az Üdvözítő Jézus magához hívott, megölelt s tanítványai elé példaképnek állított: „Aki magát megalázza, mint e kisded, az nagyobb mennyeknek országában”. (Mk 9,33; Mt 18,4) E boldog pillanattól kezdve nem szűnt meg Ignác hálás kis szíve Jézusért dobogni. Vértanúi halála előtt bevallja: „Jézus neve nem távozhatik számból, nem irtható ki szívemből”. A két oroszlán, mely a szent vértanút széttépte, szívét épen hagyta. És e szíven Jézusnak kék erekből formált neve volt olvasható. Bizonnyal ez Jézusról való szüntelen elmélkedésének volt természetfeletti jutalma és emléke.