A vevő tartozik az árut megállapított időben s helyen átvenni és a kialkudott árat s pedig kamatostul – ha haladék esetén ilyen volt a megegyezés – becsülettel megfizetni. Lehetőleg mindjárt fizessünk s ne maradjunk adósai senkinek, de főleg ne a szegény embereknek. Ebben főképp az előkelőknek s gazdagoknak kell jó példával elöljárniok; akik pedig gyakran oly lelkiismeretlenek az adósság fizetésében, ami által mások anyagi bukásának lehetnek okozói.
Nushirván perzsa király nemes vadat ejtett el vadászat alkalmával. Mindjárt meg is akarja azzal vendégelni a vadásztársaságot. Sóért küld a szomszédos faluba. „De aztán meg legyen ám fizetve az a só!” – kiált a küldött után. Egyik udvari embere megjegyzi: „No, hiszen nagy dolog is volna, ha egy marék sót a király meg nem fizetnie’’. „Ez ugyan nem sokat jelentene – válaszol erre a bölcs fejedelem. – Ámde, ha a király ma egyik alattvalója kertjéből egyetlen almát szakít, holnap udvaroncai kivágják már az egész fát.” (Dolz Jugendz.)