Minthogy a vasárnap az imádság napja, azért Egyházunk híveit vasárnap délután is a templomba szokta gyűjteni, hogy velük imádkozzék. És a hívek megértik anyjuk hívó szavát, és szorgalommal járnak délutáni ájtatosságra. Akárhány szegény cseléd, ki a szentmisére el nem juthatott, legalább a délutáni istentisztelettel érzi magát némiképpen kárpótolva. Különösen népszerűek délután Szűz Mária letenyéje, a Jézus Szíve- s a keresztúti ájtatosság. Igen sok helyen, főképp városokban, a prédikációt is ilyenkor tartják.
E tekintetben tudnunk kell a következőket:
a) A délutáni ájtatosság bármily üdvös és hasznos, de a szentmisét nem pótolhatja.
b) A délutáni istentiszteletre Egyházunk bűn terhe alatt nem kötelez.
c) Mindazonáltal nagy kár volna azt elhanyagolni vagy eltűrni, hogy az a divatból kimenjen.
Az az áldás, melyet ily alkalmakkor a legméltóságosabb Oltáriszentséggel kapni szoktunk, nem üres ceremónia. Isten ugyanis bőkezűen megáldja azokat, kik iránta bőkezűek és az ő dicsőségére többet is tesznek, mint amire szorosan kötelezve vannak.