A katolikus hit a kinyilatkoztatás forrásaira támaszkodva tanítja, hogy a bérmálás ama szentségek közé tartozik, melyek eltörölhetetlen jelet nyomnak a lélekbe. Sőt mi több, ez a bérmálási jel, melyet az Írás több helyütt pecsétnek nevez, nem csupán egyik szentségi hatás, hanem magának a bérmálás lényegének kifejezője. Ezzel a pecséttel tesz ugyanis bennünket a Szentlélek az ő elidegeníthetetlen tulajdonaivá, avat fel minket Krisztus katonáivá.
A pecsétet rendesen okmányokra s pedig a szöveg végére, befejezésül szoktuk rányomni. A bérmálási jel is pecsét a mi bevégzett keresztényi mivoltunk oklevelén. A többi szentség csak arra való, hogy a keresztségi és bérmálási kegyelmet bennünk fenntartani s bizonyos sajátos célokra kiépíteni segítsen.
Magunkkal fogjuk vinni ezt az eltörölhetetlen pecsétet a halál kapuján keresztül a boldog vagy boldogtalan túlvilágra is. Az égben megkülönböztető, elragadóan szép, fényes dicskörrel fogja beragyogni Jézus Krisztus hűséges, bátor bajnokait, a pokolban viszont örökre megszégyeníti a kereszt zászlajának áruló, gyáva katonáit.