Jézus egyszer ezt mondotta a népnek: „Nem mindaz, aki azt mondja nekem: Uram, Uram, megy be a mennyek országába, hanem az, aki mennyei Atyám akaratát cselekszi.” (Mt 7,21)
Ha Istent valóban imádjuk, uralmának is alávetjük magunkat. Készek vagyunk arra, hogy mindenben teljesítsük akaratát, miként Krisztus, a mi Mesterünk. Amit Isten akar, az szent és üdvös nekünk. Az ő akarata mutatja meg nekünk a helyes utat életünk minden helyzetében. Isten némely dolgot parancsol, némely dolgot tilt. Amit Isten parancsol, meg kell tennünk, amit tilt, el kell kerülnünk. Isten olykor kedvet támaszt bennünk valami jóra anélkül, hogy parancsolná. Akaratát ekkor is örömest kell végbe vinnünk és sem lustaságból, sem kényelemszeretetből nem szabad megtagadnunk. A szentek azon voltak, hogy Isten kívánságait az élet legkisebb dolgaiban is örömmel és nagylelkűen vigyék végbe.
Isten akaratát akkor is teljesítenünk kell, ha Isten áldozatot kíván tőlünk vagy szenvedést bocsát ránk. Isten akaratába belenyugodva Jézussal kell imádkoznunk: „Atyám, ne az én akaratom legyen, hanem a tiéd.” (Lk 22,42) Istennek minden emberrel külön-külön megvan a maga terve. Igyekeznünk kell, hogy felismerjük az Ő tervét. Gyakran kell imádkoznunk, hogy utunkat megmutassa nekünk és erőt adjon hűségesen és eltökélten végigjárni azt.
„Csak egy igazi nemesség van: Isten akaratának teljesítése.”
(Aranyszájú Szent János)
„Ő Uram, azt akarom, amit te; úgy akarom, ahogy te; azért akarom, amiért te; addig akarom, amíg te.”
(XI. Kelemen pápa)