Szent Ipoly vértanú + 303.
„Keresztény vagyok, Krisztusért szenvedek”.
Szent Ipoly (Hippolytus) Valerián császár testőre volt. Szent Lőrinc térítette meg; s ő tartotta vissza, hogy ifjú buzgalmában önként nem jelentkezett a bírák előtt. Szent Lőrinc holtteste körüli szorgoskodása azonban elárulta. A legsúlyosabb korbácsolások alatt állhatatos maradt: „Keresztény vagyok, Krisztusért szenvedek”.
A városparancsnok aztán börtönbe vetette, családját, mely szintén kereszténnyé lett, kivégeztette, őt magát lófarkhoz kötöztette és végig hurcoltatta a városon. Közben visszaadta hű lelkét Teremtőjének.
Szent Kasszián vértanú + 303 k.
A négyszázharmadik esztendő táján Honórius császár kíséretében Róma felé tartott Prudencius, az ókori kereszténység legkiválóbb költője, a császár bizalmas embere. Több ízben viselt magas méltóságokat, teljesített fontos megbízatásokat. Most utoljára teszi szolgálatát a császár körül. Azzal a szándékkal megy az örök városba, hogy ott visszavonul a közélettől.
Megérkeznek a Forum Cornelii (később: Imola) nevű városkába. Mikor a költő megtudja, hogy a templom egy vértanú sírja fölött épült, nem tud átmenni a városon, míg el nem zarándokol hozzá. Nagy áhítattal kereste föl eddig is a régi, hősi idők emlékeit. Most élete alkonyán van. Még jobban érzi azoknak az igazát, akik az Úr Jézus Krisztusért szembe néztek a halállal, vállalták a kínokat, vérüket ontották. Tudja, hogy az örökkévalóságban nyertek hervadhatatlan pálmát. De azért a maga koszorúját is meg akarja fonni s fejükre illeszteni – a mi kedvünkért: szegény zarándokok biztatására.
Himnuszokat ír a vértanuk koszorújáról (Peri stephanon). Kilencedik himnuszát az Imolai Szent tiszteletére szánja.
Ebben írja:
„Odamentem a sírhoz, melynek ékessége Szent Kasszián vértanú dicsőséges teste. Földre borultam. Sírva gondoltam vissza életem küzdelmeire, csapásaira, minden metsző fájdalmára. Azután felemeltem arcomat. Előttem állt a vértanú bíborszínekben ragyogó képe. Ezer seb rajta, megtépve minden tagja … Körülötte egy sereg gyerek. Rettenetes látni, amint az összeszurkált testen vésnek íróvesszőikkel, azokkal, amikkel máskor a viasztáblán rótták a sorokat. Most is penzumot írnak”.
Míg nézi a képet s a maga életének szenvedéseit hozzáméregeti a vértanú kínjaihoz, megszólal a kalauzoló klerikus. Magyarázni kezd: „Nem üres vénasszony-mese az, amit itt látsz! Való történetet ábrázol a kép. Könyvben is megírták, s a régi idők hitelessége látszik az eseten”.
Igaz, hogy régen volt. Valamikor Dioklécián Császár alatt, az utolsó nagy üldözés idején, a háromszázharmadik vagy negyedik esztendőben. És az a század, ami Kasszián halálától Prudencius zarándoklásáig eltelt, hosszú idő. Azóta koronákra került ékességnek a kereszt, s a vértanuk sorsa csak könyvekből, aktákból volt ismeretes. Nekünk még régebbi idő! Az aktákból sok elveszett; Kassziáné is. Csak a költő himnusza ad kommentárt az Imolai székesegyház most is meglevő sírjához. Azt mondja el, amit kalauzától hallott ott a kép előtt. Hogy milyen tudós ember volt az a Szent Kasszián! Jártas a gyorsírásban: jeleivel szóról-szóra tudta követni a beszédet. Volt is sok tanítványa! Szigorú tanító volt. És hát a fiatalság nem nagyon tűri a szigorúságot meg a fegyelmet. Bizony Kassziánt sem nagyon szerették pogány tanítványai.
A keresztény tanítványokról nem szól a klerikus históriája. Pedig ilyenek is lehettek. Hiszen a Szent azért vállalkozott a tanításra, hogy közben az evangélium érdekében apostolkodhassék. Térítő szándékáért még inkább meggyűlölték a pogány fiúk. Érthető. Abban az időben még szörnyű rágalmak jártak a keresztényekről. Alávaló, söpredék népségnek tartották őket s minden baj okát bennük keresték. Hát még mikor a birodalom hivatalos hatalma is megmozdult ellenük! Mikor Dioklécián üldözése kezdődött, ismét feltámadt minden régi, százszor megcáfolt vád és új erővel lázított a keresztények ellen.
Kassziánról is kiderült, hogy a keresztények közé tartozik. Elfogták és rá akarták kényszeríteni, áldozzon a bálványok előtt. Megtagadta. A bírák, amint tovább beszéli a klerikus, egészen különleges büntetést találtak ki számára. Át kell adni tanítványainak. Írásra tanította őket, írjanak most a mester bőrén. Megkötözve állítják közéjük. Nem kell sok biztatás. Az üldözés fanatizmusa benn van a levegőben, s óriásivá nagyítja a régi sérelmeket. S azután egyik kegyetlenség hívja a másikat. Táblájukat a vértanú fején törik össze, s azután előveszik stílusaikat. Nehéz velük halálos sebet adni, de annál tovább tart a gyötrés.
Csakhamar az egész test apró sebekből vérzik. S mikor kínjai közt fölsóhajt a Szent, gúnyolni kezdik:
„Mit sóhajtozol? Magad adtad kezünkbe az íróvesszőt. Csak fölmondjuk most a leckét a sok ezer írásjelről, amire tanítottál. Csak nem haragszol azért, mert írunk? Magad parancsoltad, hogy sohase nyugodjék a stílus a kezünkben. Most nem kérünk tőled szünetet. Eddig fösvény módon megtagadtad. Ha kedved tartja, kijavíthatod a rád írt sorokat, ha esetleg hibásan írt volna valamit a kezünk. Parancsolj csak! Jogod van megbüntetni azt, aki közülünk most is lanyha volt az írásban”.
Lassan az apró sebeken át is elfolyik a vér. S a küzdelmet szemmeltartó Krisztus magához szólította vértanújának lelkét.
Befejezi a klerikus a magyarázatot: „Ezt látod itt a képen, idegen zarándok, ragyogó színekkel megfestve: Szent Kasszián dicsőségét!”
Ráborul a sírra a költő. Elrebegi még egyszer vágyait, aggodalmait és tovább indul Róma felé. Hogy megfonja ezt a koszorút is: Szent Kassziánét.
A 9. században tovább szövik a legendát. A brixeni egyházmegye területén úgy tisztelik Kassziánt, mint a püspökség megalapítóját, akit a pogányok elűztek hívei közül s így került Imolába gyorsírástanítónak.
Ünnepét ma tartja az anyaszentegyház Hippolitus vértanúéval együtt, hadd elmélkedjenek Kasszián mesterségének utódai, szülők, tanárok, tanítók: szigorú, következetes nevelők! Imádkozzanak, szentelődjenek, elmélkedjenek, hogyan lehet és lesz az ő számukra is vértanúi koszorúvá az a sok apró szúrás, mely onnan jő, ahová csak szeretetet és gondoskodást adtak. Elmélkedjenek az evangéliumi nevelés-tanítás során: „Nemde, jó magot vetettél? Honnan vagyon tehát konkolya?” (Máté 13,27.)
NAPI IMA
ENGESZTELŐ NAP – FELAJÁNLÓ IMÁDSÁGOK
Fatimai felajánló ima Jézus Szent Szívének
Uram Jézus Krisztus, Szent Szívednek ajánlom magamat és egész életemet (a mai napomat), az egész családomat, minden cselekedetemet, munkámat, imádságomat, örömömet és szenvedésemet, hogy azzal, ami vagyok, és amim van, Neked szolgáljak, Téged dicsőítselek és szeresselek. Egészen Tied akarok lenni, mindent irántad való szeretetből akarok tenni. Nem akarok semmit sem birtokolni, semmit sem tenni, ami nem kedves Előtted. Semmisíts meg bennem mindent, ami Neked nem tetszik. Legyen egész életem Tied, aki előbb szerettél engem. Légy Uram, üdvösségem oltalmazója, erősségem gyengeségemben, segíts hűségesen kitartani. Szelíd és jóságos Szív, add meg a végső bűnbánat kegyelmét, légy menedékem halálom óráján és vezess be országodba. Szeretettel teljes Szív, benned van minden bizalmam. Gyengeségem és bűnösségem miatt jogosan félhetek ítéletedtől, de szerető Szívedtől remélhetek is minden kegyelmet. Önts szívembe tiszta szeretetet, hogy Téged soha el ne felejtselek és Tőled soha el ne szakadjak! Ámen.
Önfelajánlás Mária Szeplőtelen Szívének
Fatimai Szűz Mária, Irgalmasság Anyja, Ég és Föld Királynője, Bűnösök Menedéke!
Mi, akik csatlakoztunk Mozgalmadhoz, ma különösképpen felajánljuk magunkat
Szeplőtelen Szívednek. E felajánlás által Veled és Általad meg akarunk felelni minden kötelezettségünknek, amelyet keresztségünk révén magunkra vállaltunk.
Továbbá megígérjük, hogy bensőleg megváltozunk, és felhagyunk minden rendetlen ragaszkodással, ami magunkhoz, vagy a világgal való könnyű megalkuváshoz köt, hogy Hozzád hasonlóan mindig készen legyünk mindenben megtenni az Atya akaratát.
Rád, irgalmas Édesanyánkra bízzuk keresztény életünket és hivatásunkat, hogy rendelkezzél vele üdvös terveid szerint ebben a döntő órában, amely a világra nehezedik. Megígérjük, hogy kívánságod szerint fogunk élni, főleg abban, ami a megújult imaéletet, önmegtagadást, a szentmiseáldozatban való buzgó részvételt, az apostolkodást, a rózsafüzér napi elimádkozását, az Evangélium szerinti szigorú életmódot illeti, s jó példát adunk mindenkinek Isten törvényeinek megtartására és keresztény erényeknek, főképpen pedig a tisztaságnak gyakorlására.
Továbbá megígérjük, hogy egyesülni akarunk a Szentatyával, a Főpapokkal és a Papjainkkal, hogy így védőbástya legyünk a széthúzás mozgalma ellen, amely a Tanítótekintély ellen támad, és alapjaiban fenyegeti az Egyházat. Védelmed alatt apostolai kívánunk lenni ennek a nagyon szükséges ima-és szeretet egységnek a Pápáért, akire kérjük különleges védelmedet.
Végül megígérjük, hogy a lelkeket, akikkel kapcsolatba kerülünk, amennyire csak tudjuk, elvezetjük megújult tiszteletedhez. Tudjuk, hogy az istentagadás a hívők nagy részében a hit hajótörését idézte elő. Isten szent templomába behatolt a megszentségtelenítés. A gonoszság és a bűn áradata elárasztotta a világot.
Bizalommal rád emeljük szemünket, Jézus Anyja és a mi irgalmas és hatalmas Anyánk.
Ma ismét kérünk téged minden gyermeked üdvösségéért, irgalmas, szerető, édes Szűz Mária. Ámen.
Ima a magyar magzatokért
Uram Jézus! Édesanyád, Szűz Mária közbenjárására, aki kilenc hónapon át méhében hordozott, és szüzességének sérelme nélkül szült e világra, általa neked szentelünk minden anyaméhben lévő magyar magzatot, hogy e világra megszületve, téged, az örök világosság fényét megismerjenek, és életük folyamán téged szolgáljanak, hogy ezáltal a te dicsőségedre éljenek a földön, és boldogító színelátásodnak örvendjenek a mennyben. Ámen.
Három „Üdvözlégy” ájtatossága a magzatokért
Szívem mélyéből tisztellek, Boldogságos Szűz Mária, mint az Örök Atya leányát! Hatalmasabb vagy az ég összes angyalánál és szentjénél, hiszen téged öröktől fogva kiválasztott az Isten, hogy az üdvösség munkatársa legyél. Néked ajánlok és szentelek minden magyar magzatot. – Üdvözlégy.
Szívem mélyéből tisztellek, Boldogságos Szűz Mária, mint az Isten egyszülött Fiának Anyját, hiszen általad lett emberré az Isten, és reád bízta az irgalmasság kincseinek kiosztását. Néked ajánlok és szentelek minden magyar magzatot. – Üdvözlégy.
Szívem mélyéből tisztellek, Boldogságos Szűz Mária, mint a Szentlélek Jegyesét, Isten titkainak tárházát. Néked szentelek minden magyar magzatot, hogy e világra születve a Szentlélek Úristen kegyelme által az igaz katolikus hitet megismerjék, abban hűségesen kitartsanak, és ezáltal üdvözüljenek. – Üdvözlégy.
Ima e nap haldoklóiért
Boldogságos Szűz Mária, irgalmasság Királynője! Tekints kegyes szemmel magyar testvéreinkre, kik e napon távoznak el ebből a világból! Légy oltalmazójuk a döntő órában, és közbenjárójuk, hogy a pokol örök kínjaitól megmenekülvén Szent Fiad országába jussanak! Ámen.
Három felajánló ima a haldoklókért
Legszentebb Szentháromság, felajánljuk néked Jézus Krisztus minden érdemét hálából azért, hogy drága Vérét az Olajfák-hegyén érettünk ontotta, s érdemei által kérünk, add meg minden magyar testvérünknek a jó halál kegyelmét. – Miatyánk. Üdvözlégy. Dicsőség.
Legszentebb Szentháromság, felajánljuk neked a mi Urunk, Jézus Krisztus érdemeit, aki érettünk a keresztfán meghalt, és kérünk, ezen érdemek alapján, légy irgalmas minden a mai napon hirtelen és készület nélkül meghaló magyar testvérünkhöz! Szítsd fel szívükben a bűnbánat tüzét, hogy ezáltal üdvözülhessenek! – Miatyánk. Üdvözlégy. Dicsőség.
Legszentebb Szentháromság, felajánljuk neked a mi Urunk, Jézus Krisztus minden érdemét, végtelen szeretetét, mellyel Ő a mennyből alászállott, magára vette emberi természetünket, hogy érettünk szenvedjen és a keresztfán meghaljon. Kérünk, ezen érdemek alapján, add meg a jó halál kegyelmét minden magyar testvérünknek, és engedd, hogy a lelkek az ég dicsőségébe jussanak! – Miatyánk. Üdvözlégy. Dicsőség.