Abdon és Sennen Decius császár alatt szenvedett vértanúhalált.
Történt, hogy Decius császár Babilóniát több tartománnyal együtt leigázta, s keresztényeket is talált ott. Corduba városába hurcolta őket, ahol válogatott kínzásokkal végzett velük. Két alkirály, név szerint Abdon és Sennen eltemették a holttesteket. E tettükért feljelentették őket Deciusnál, aki maga elé rendelte, majd bilincsbe verve Rómába vitette Abdont és Sennent.
Decius és a szenátus színe elé állítva megparancsolták nekik, hogy áldozzanak, s akkor minden vagyonukkal együtt visszanyerik a szabadságukat, vagy ha nem, vadállatok elé vetik őket. Mélységes megvetéssel leköpdösték a bálványokat, mire a cirkuszba vitték őket, és két oroszlánt meg négy medvét eresztettek rájuk. Ezek azonban hozzá sem értek a szentekhez, inkább vigyáztak rájuk.
Végül a hóhérok karddal rontottak a szentekre, megölték őket, s lábukat összekötözve kihúzták a porondról, és a Napisten szobra elé dobták testüket. Három napig ott hevertek, majd Quirinus szubdiákonus összeszedte, és házában eltemette őket.
Az Úr 253. esztendeje táján szenvedtek vértanúhalált. Constantinus idejében négy vértanú föltárta hollétüket, s a keresztények átvitték őket Pontianus temetőjébe, ahol az Úr sok jótéteményt ád általuk a népnek.
Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium részlet…
Abdon – Szennen ókeresztény vértanúk: előkelő perzsa ifjak, akik hadifogolyként kerültek Rómába. Itt a keresztények kiváltották őket.
Térítettek Spanyolországban, majd Diocletianus idejében (304) vértanúhalált szenvedtek.
Tiszteletük főleg a középkorban Francia- és Spanyolországban virágzott. Oltalmukat jégeső, sáskajárás ellen kérték. Ez a nyár természeti csapásait elhárító patronátus nyilván kalendáriumi helyükkel függ össze.
Abdont és Szennent már a magyar középkorban is számon tartották. Ünnepük liturgikus kalendáriumainkban benne van. Tiszteletüknek bizonysága a gömöri Almágy (Gemersky Jablonec) magyar falu máig élő patrociniuma (1332).
Éppen erről a tájról, Rozsnyó vidékéről jegyezték föl, hogy Abdon és Szennen napjára virradóra, napkelte előtt ezt kell írni a ház, kamra, istálló, pince szemöldökfájának belső oldalára: Abdon mindenféle csúszómászó állatok! A másik Abdon-napig mindenféle „csintalan” állat és féreg kipusztul a ház tájáról.
Hajdanában Gyöngyöspata asszonyai is számon tartották, homályosan még emlékeznek rá.
Az udvarhelyi és csíki székelyek úgy vélik, ha a fát Abdon és Szennen napján megkongatják, akkor kialszik, kipusztul.
A német és nyomában az eddigi magyar kutatás a nap népi hiedelemvilágát német abtun „letenni, abbahagyni, véget vetni” igével hozza a hasonló hangzás alapján kapcsolatba. Ezt Almágynál a szomszédos középkori német települések még magyaráznák, bár megfelelő környező szász párhuzamokat nem ismerünk.
A székely adat azonban talán középkori liturgikus hagyaték.
Nyomatékosan kell tehát utalnunk a latin országokban kialakult patronátusoknak német közvetítés nélkül, esetleg vallon telepítésekből eredő átvételére.
NAPI IMÁK
Nagy Szent Getrúd imája
Üdvözlégy, áldott légy, legméltóságosabb Oltáriszentség, annyiszor, ahány csillag van az égen, szikra a tűzben, vízcsepp a tengerben, porszem a földön: amennyi virág van tavasszal, gyümölcs nyáron, levél ősszel, hópehely télen: amennyi teremtett lény van az égben és a földön, mert minden dicséretre legméltóbb vagy, Isten báránya, aki itt a kenyér színe alatt valósággal jelen vagy.
Üdvözlégy, áldott légy, legméltóságosabb Oltáriszentség, annyi dicsérettel, amennyit cselekedetekben tanúsítani, szájjal kimondani, gondolattal felfogni és szívvel érezni, az angyalok és emberek szellemi erejével elgondolni és elérni lehet, mert örök dicséretre vagy méltó, Úristenünk, aki lelkünket szent testeddel és véreddel táplálod.
Üdvözlégy, áldott légy, legméltóságosabb Oltáriszentség, annyi dicsérettel, amennyit az imádandó Szentháromság mindenhatóságával művel, tudásában megismer, jóságában óhajt, mert határtalanul dicséretre vagy méltó, Jézusunk, élő Isten Fia, aki az Oltáriszentségben nemcsak emberségedet, hanem istenségedet is nyújtod a lelkeknek, akik téged tiszta szívvel magukhoz fogadnak. Ámen.
A LELKI ÁLDOZÁS IMÁJA
(Liquori Szent Alfonz Mária)
Ó, Jézusom, hiszem és vallom, hogy igazán, valóságosan és lényegileg jelen vagy a Legszentebb Oltáriszentségben. Mindenek felett szeretlek Téged, és vágyom a lelkembe fogadni Téged. Mivel ebben a pillanatban nem tudlak téged szentségileg magamhoz venni, jöjj és legalább lelkileg költözz a szívembe! Magamhoz ölellek, mintha már itt lennél, és teljes valómmal egyesülök Veled.
Soha ne engedj elszakadnom Tőled! Ámen!
Loyolai Szent Ignác imája
Krisztus lelke, szentelj meg engem!
Krisztus teste, üdvözíts engem!
Krisztus vére, ihless meg engem!
Krisztus oldalából kifolyó víz, moss tisztára engem!
Krisztus kínszenvedése, erősíts meg engem!
Ó, jóságos Jézus, hallgass meg engem!
Szent sebeidbe rejts el engem!
Ne engedd, hogy elszakadjak tőled!
A gonosz ellenségtől oltalmazz engem!
Halálom óráján hívj magadhoz engem!
Add, hogy eljussak hozzád, és szentjeiddel dicsérjelek téged,
mindörökkön-örökké. Ámen