(megtartóztatási nap)
„Szent János és Pál vértanú valóban betöltötte Dávid szavait:
»Íme, mily jó és mily gyönyörűséges az atyafiáknak együtt lakni« (Zsolt 132,1), akik születésük rangjában egysorúak, a hit közösségében egybetartozóak, a szenvedés azonosságában egyenlőek, örökre az egy Úrban dicsőségesek.”
Szent János és Pál vértanúk( 362), római főnemes család sarjai.
A két testvér Nagy Konstantin lányának, Konstanciának udvarában szolgáltak és általános tiszteletben voltak jámbor és jótékony életük miatt.
János és Pál Constantiának, Constantinus császár leányának udvari főemberei voltak.
Abban az időben, amikor a szkíták elfoglalták Daciát és Thraciát, s Gallicanus római hadvezérnek a fent nevezett nép ellen kellett indítania seregét, fáradozása jutalmául Constantinustól leányának, Constantiának kezét kérte cserébe, amit a római előkelőségek is egyre sürgetőbben követeltek.
Az apa azonban igen szomorkodott, mivel tudta, hogy leánya, miután Szent Ágnes meggyógyította, szüzességi fogadalmat tett, és könnyebben lehetett volna őt megölni, semmint beleegyezésre bírni. De a szűz – Istenben bízva – azt tanácsolta atyjának, ígérje oda a kezét Gallicanusnak, ha győztesen tér vissza, s kérje annak beleegyezését, hogy meghalt feleségétől származó két lánya vele maradhasson, s így általuk megismerje az apa erkölcsét és szándékait.
A lány pedig átengedte Gallicanusnak két udvarnokát, Jánost és Pált, mintegy a nagyobb biztonság reményében, kérvén Istent, hogy a férfit és leányait térítse meg. Miután mindenben megegyeztek, Gallicanus Jánost és Pált is maga mellé véve elindult hatalmas seregével. A szkíták azonban megverték hadseregét, s egy thrák városban az ellenség bekerítette.
Akkor János és Pál elébe járulva azt mondták neki:
„Tégy fogadalmat a mennybéli Istennek, és nagyobb győztes leszel, mint valaha!”
Miután ezt megtette, azon nyomban megjelent előtte egy ifjú, vállán kereszttel, és azt mondta:
„Vond ki kardodat és kövess engem!”
Az kardot rántva átvágott a tábor közepén, és eljutván a királyhoz, megölte, így pusztán a félelem erejével leigázta az egész hadat, és a rómaiak adófizetőjévé tette őket. Két fegyveres harcos is megjelent neki, és kétfelől védelmezték.
Így tehát keresztényként tért vissza Rómába, s miután nagy tiszteletadással fogadták, megkérte a császárt, engedje meg neki, hogy ne jegyezze el a lányát, mivel elhatározta, hogy ezután önmegtartóztatóan, csak Krisztusnak él. Minthogy ez módfelett tetszésére szolgált a császárnak, s Gallicanus két lányát is megtérítette Constantia szűz, Gallicanus lemondott a fővezérségről, és mindenét szétosztva a szegények között, szegénységben szolgált Krisztusnak Isten más szolgáival együtt.
Sok csodát is tett oly módon, hogy puszta tekintetével kiűzte a megszállottak testéből a démonokat. A szentségéről szóló hírek olyannyira megsokasodtak szerte a földkerekségen, hogy keletről és nyugatról csodájára jártak, miként mossa a patríciuscsaládból származó volt konzul a szegények lábát, terít asztalt, önt kézmosó vizet, szolgálja serényen a betegeket és végzi a szent szolgálat egyéb kötelességeit.
Constantinus halála után az ariánus eretnekségtől megrontott Constantinus, Nagy Constantinus fia lépett a trónra, de mivel Constantius – Constantinus testvére – két fiúgyermeket hagyott hátra, név szerint Gallust és Julianust, Constantius a nevezett Gallust társcsászárrá tette és a lázadó Júdea ellen küldte, később pedig megölette. Julianus pedig félt, hogy Constantius – bátyjához hasonlóan – őt is elteszi láb alól, ezért kolostorba vonult, ahol buzgó vallásosságot színlelt, mígnem lektorrá szentelték.
Egy varázsló segítségével tanácskozott az ördöggel, s azt a választ kapta, hogy hatalomra fog jutni. Egy kis idő múlva bizonyos sürgős ügyek miatt Constantius társcsászárrá tette Julianust, majd Galliába küldte, ahol mindent serényen elintézett. Azt mondják, hogy miután Constantius meghalt, trónra emelve a hitehagyott Julianust, az megparancsolta Gallicanusnak, hogy mutasson be áldozatot az isteneknek, vagy távozzék. Ily jeles férfiút ugyanis nem mert megöletni. Ő tehát Alexandriába menekült, ahol a hitetlenek szíven döfték, s így nyerte el a vértanúság koronáját.
Ám Julianust szentségtörő pénzsóvárság kerítette hatalmába, és kapzsiságát az evangélium bizonyságával szépítette. Elvetette ugyanis a keresztényektől a javaikat, arra hivatkozván:
„A ti Krisztusotok mondja az evangéliumban: »Aki ellene nem mond mindeneknek, amiket hír, nem lehet az én tanítványom« Lk 14,33)”.
Mikor tudomására jutott, hogy János és Pál abból a vagyonból, amit a szűz Constantia hagyott rájuk, támogatják a szegény keresztényeket, megparancsolta nekik, hogy miként Constantinushoz, úgy csatlakozzanak hozzá is.
Azok ellenben azt felelték:
„Míg a dicsőséges Constantinus császár és fia, Constantius azzal dicsekedhettek, hogy ők Krisztus szolgái, mi szolgáltuk őket. Te azonban elhagytad az erényekkel teli vallást, ezért fordítottunk neked mindenestül hátat, és elutasítjuk, hogy neked engedelmeskedjünk.”
Julianus ezt mondta nekik:
„Én az Egyházban klerikus lettem, és ha akarok, az Egyház első embere is lehettem volna. De rájöttem, hogy hiábavalóság a tétlen nyugalmat követni, katonáskodásra adtam a fejem, és az isteneknek áldozva, segítségükkel megszereztem a hatalmat. Ezért nektek, akik a királyi udvarban nőttetek fel, oldalamon kell maradnotok, hogy ti legyetek palotám első emberei. Ha pedig megvettek engem, majd teszek róla, hogy ne vethessetek meg.”
Azok erre így válaszoltak;
„Istent előbbre tartjuk nálad, nem félünk fenyegetéseidtől, nehogy az örök Isten haragját vonjuk magunkra.”
Erre Julianus:
„Ha tíz napon belül önként nem jöttök hozzám, majd megteszitek kényszer alatt, amit magatoktól nem vagytok hajlandók megtenni.”
A szentek így feleltek neki:
„Vedd úgy, hogy már le is telt a tíz nap, és ma tedd meg azt, amivel fenyegetőzöl, hogy majd megteszed.”
Mire Julianus:
„Ti azt hiszitek, hogy a keresztények majd vértanút csinálnak belőletek. De ha nem hajlotok a szavamra, megbüntetlek benneteket, de nem, mint vértanúkat, hanem mint közellenséget.”
Akkor János és Pál tíz álló napon át, buzgón alamizsnálkodva mindenét szétosztogatta a szegényeknek. A tizedik napon pedig elküldték hozzájuk Terentianust, aki azt mondta nekik: „Urunk, Julianus ezt a kis arany Jupiter-szobrot küldte nektek, hogy gyújtsatok tömjént előtte, különben mindketten rögvest elpusztultok.”
A szentek azt felelték erre:
„Ha a te urad Julianus, úgy élj békével vele, nekünk más urunk nincs, csak Jézus Krisztus.”
Akkor Julianus megparancsolta, hogy titokban fejezzék le és temessék el őket egy gödörben a házon belül. Közben azt híresztelte, hogy száműzetésbe küldte őket.
Vértanúságukat és tetemük helyét álomban jelenésből megtudta két jámbor pap. Mindjárt kezdődtek a csodák a sírjuknál, s azóta nagy tiszteletben vannak a római egyházban. Nevüket a misekánonban is mindennap ajkára veszi az imádkozó Egyház.
Ezután Terentianus fiát megszállta a démon, és bent a házban kiabálni kezdett, hogy gyötri a démon. Ezt látván, Terentianus bevallotta gaztettét, és kereszténnyé lett. Ő írta meg a szentek szenvedéstörténetét, s fia is megszabadult.
Az Úr 364. esztendeje táján szenvedtek vértanúhalált.
Gergely írja: „Ha valaki utánam akar jönni” (Mt 16,24) evangéliumi homíliájában, hogy egy asszony ezeknek a szenteknek a templomát gyakran látogatta, s egy napon, mikor betért oda, két szerzetest talált ott zarándoköltözékben. Abban a hitben, hogy zarándokokkal van dolga, alamizsnát adatott nekik, hanem amikor a sáfár az adománnyal feléjük közeledett, az asszonyhoz léptek és így szóltak:
„Te csak látogass minket, s mi megkeresünk téged az Ítélet napján, s amit csak tudunk, megteszünk érted.” – Így szólván eltűntek a szeme elől.
Ambrus azt mondja ezekről a vértanúkról Praefatiójában:
„Szent János és Pál vértanú valóban betöltötte Dávid szavait:
»Íme, mily jó és mily gyönyörűséges az atyafiáknak együtt lakni« (Zsolt 132,1), akik születésük rangjában egysorúak, a hit közösségében egybetartozóak, a szenvedés azonosságában egyenlőek, örökre az egy Úrban dicsőségesek.” (Forrás: Legenda Aurea)
NAPI IMA
Felajánlás Jézus Szent Véréhez (Újítsd meg ezt a felajánlást mindennap!)
Irgalmas Üdvözítőm! Semmiségem tudatában lábadhoz borulok Szent Fölséged előtt, hogy megköszönjem Neked a sok kegyelmet, amellyel engem, hálátlan teremtményt elhalmoztál. Különösen azért, hogy drágalátos Szent Véred által a sátán hatalmából kiszabadítottál.
Szűzanyám, Őrangyalom, Védőszentjeim és az egész mennyei Udvar jelenlétében készséges szívvel szentelem magam drága Szent Vérednek, mellyel Te, ó édes Jézus, a világot a bűntől, a haláltól és a pokoltól megváltottad. A Te kegyelmed segítségével megígérem Neked, hogy drága Szent Véred tiszteletét tőlem telhetőleg előmozdítom. Hadd áldja és magasztalja mindenki üdvösségünk árát: imádásra méltó Véredet. Így óhajtom jóvátenni Szent Véred iránti hálátlanságomat és kívánok engesztelést nyújtani minden megszentségtelenítésért, amellyel az emberek Szent Véredet, üdvösségünk váltságdíját illetik. Bárcsak meg nem történtté tehetném saját bűneimet, hidegségemet és a sok tiszteletlenséget, amellyel Téged, drágalátos Szent Vér, valaha is megbántottak! Édes Jézus, íme felajánlom Neked szentséges Édesanyád, hűséges tanítványaid és minden szented szeretetét, tiszteletét és imádását, melyet Szent Vérednek nyújtottak és kérlek, feledd el eddigi hűtlenségemet, hidegségemet, és bocsáss meg kegyesen minden megbántódnak. Isteni Üdvözítőm! Hints meg engem és minden teremtményt a Te drága Szent Véreddel, hogy Téged, ó megfeszített Szeretet, mostantól fogva szívből szeressünk és megváltásunk váltságdíjat mindenkor méltóképpen tiszteljük. Ámen.
AZ ÚR JÉZUS SZENT VÉRÉNEK LITÁNIÁJA
Uram, irgalmazz!
Krisztus, kegyelmezz!
Uram, irgalmazz!
Krisztus, hallgass minket!
Krisztus, hallgass meg minket!
Mennyei Atyaisten! Irgalmazz nekünk.
Megváltó Fiúisten!
Szentlélek Úristen!
Szentháromság egy Isten!
Ó, Jézus Krisztus drága Vére, megváltásunk Vére, födj be minket és az egész világot!
Jézus Krisztus Vérének óceánja,
Szabadíts meg minket!
Jézus Krisztus Szentséggel és részvéttel teli Vére,
Jézus Krisztus drága Vére, erősségünk,
Jézus Krisztus drága Vére, az örökké tartó szövetség,
Jézus Krisztus drága Vére, a keresztény hit alapja,
Jézus Krisztus drága Vére, Isten fegyvere,
Jézus Krisztus drága Vére, isteni könyörület,
Jézus Krisztus drága Vére, a gonosz szellemek ostora,
Jézus Krisztus drága Vére, a fogságban lévők segítsége,
Jézus Krisztus drága Vére, Szentséges Bor,
Jézus Krisztus drága Vére, keresztények erőssége,
Jézus Krisztus drága Vére, a keresztény hit védelmezője,
Jézus Krisztus drága Vére, keresztények igaz hite,
Jézus Krisztus drága Vére, gyógyító Vér, ments meg minket!
Jézus Krisztus drága Vére, felkent Vér,
Jézus Krisztus drága Vére, Isten gyermekeinek bátorsága,
Jézus Krisztus drága Vére, a keresztény harcosok fővezére,
Jézus Krisztus drága Vére, a feltámadás Vére,
Jézus Krisztus drága Vére, a mennyei angyalok Itala,
Jézus Krisztus drága Vére, a Mennyei Atya vigasztalója,
Jézus Krisztus drága Vére, a szentek ereje,
Jézus Krisztus drága Vére, a világ békéje,
Jézus Krisztus drága Vére, Égnek és Földnek Napsugara,
Jézus Krisztus drága Vére, szivárvány az Égben,
Jézus Krisztus drága Vére, az ártatlan gyermekek reménye,
Jézus Krisztus drága Vére, Isten szava a szívünkben,
Jézus Krisztus drága Vére, égi fegyver,
Jézus Krisztus drága Vére, isteni bölcsesség,
Jézus Krisztus drága Vére, a világ alapja,
Jézus Krisztus drága Vére, az Atyaisten irgalma,
Ó, Jézus Krisztus legdrágább Vére, tisztítsd meg a világot a bűntől!
Ó, Jézus Krisztus legdrágább Vére, újítsd meg a világot!
Ó, Jézus Krisztus legdrágább Vére, taníts minket, hogyan vigasztaljuk Jézust!
Könyörögjünk! Ó, megváltásunk drága Vére, hiszünk, remélünk és bízunk Benned. Esedezve kérünk, szabadítsd ki azokat, akik a pokoli szellemek kezében vannak. Oltalmazd a haldoklókat a gonosz szellemek támadásaitól és fogadd be őket a Te örök dicsőségedbe, Irgalmazz az egész világnak, és erősíts minket, hogy imádjuk és vigasztaljuk a Szentséges Szívet. Imádunk Téged, ó, irgalomnak drága Vére. Ámen.
Háromszor: Ó, Jézus Krisztus drága Szent Vére, gyógyítsd a sebeket Jézus Szentséges Szívében!