Vercelli Szent Vilmos, XII. századi itáliai szentként tisztelt szerzetesapát, a bencés vilhelmita kongregáció alapítója.
Június 25-én emlékezik meg róla az Egyház.
Vercelli Szent Vilmos hitvalló 1085-ben született, a Piemontban található Vercelliben, gazdag családban. 1099 körül lemondott örökségéről, és elzarándokolt Spanyolországba Szent Jakab sírjához – Santiago de Compostelába.
A hagyomány úgy tartja, hogy ezen a zarándoklaton, – hogy még több lemondást vállaljon – vasakat vett magára.
Miután 1106-ban visszatért Itáliába, a Dél-olaszországi Nóta környékén, az ú. n. „Szűzhegyen” remetéskedett.
Életszentsége sok embert vonzott oda; – az elszántakkal Szent Benedek szabálya alapján szerzetes-kongregációt létesített.
Első szerzetestársai 1118-ban csatlakoztak hozzá, 1119-ben megalapította a bencés vilhelmita kongregációt. A vilhelmiták a bencés regulát követték.
Néhány év múlva vita támadt a kapott alamizsna elosztása körül, s ekkor öt társával átköltözött a Serra Cognata hegyére.
IV. Ince pápa koldulórenddé nyilvánította, s az Ágoston-rendhez csatolta őket.
A rend Magyarországon is elterjedt a 13. század első felében, Körmenden, Esztergomban, Komáromban, Sárosban, Harapkón és Újhelyen.
Később cellát, majd 1124-ben Mária-kegyhelyet épített az általa Monteverginének nevezett helyen, Avellino közelében. Később több kolostort is alapított, köztük a goletói kettős kolostort.
„A kettős kolostor építészetileg és jogilag egységet alkotó férfi és női kolostor. Keleten a szerzetességgel szinte egyidős, vallási és gazdasági megfontolások alapján létrejött intézmény.
Nagy Szent Vazul jóváhagyta, és általánosan el is terjedt. I. Jusztinianosz császár 529-ben 543-ban betiltotta, mégis fennmaradt. 787-ban a II. niceai zsinat ismét betiltotta. Tiltakoztak ellene a pátriárkák is, ennek ellenére a XIV. századig szórványosan előfordult „ –olvasható a Katolikus Lexikonban.
Már életében több csodás esemény kötődött a nevéhez.
Halála előtt kinyilatkoztatást kapott, hogy mikor fog meghalni, ami 1142. június 25-én, be is következett, – a dél-itáliai Goletóban halt meg.
Tisztelete rövid időn belül elterjedt, s hamarosan szentként kezdték el tisztelni.
XII. Piusz pápa Hirpinia védőszentjének nyilvánította. Az 1969-es naptárreform után ünnepe az egyetemes naptárból kikerült, de helyi tisztelete továbbra is megengedett.
Liturgikus ünnepe halála emléknapjára, június 25-ére került.
NAPI IMA
Urunk, Jézus Krisztus!
Az Oltáriszentségben jelenlévő isteni Fölség, minden áldás élő kútfeje, menny és föld Ura, Istene!
Felajánljuk Neked ezt a szentségimádási órát katolikus egyházunkért, egyházmegyénkért, plébániánkért, papjainkért, itt élő híveidért: a gyermekekért, fiataljainkért, a családokért, az öregekért és a betegekért. Engedd, hogy szerető bizalommal forduljunk hozzád, aki szent Véred által megváltottál minket, s teljes szívünkből áldjunk téged, aki lelkünk eledelére önmagadat adtad az Oltáriszentségben. Ámen.
A LELKI ÁLDOZÁS IMÁJA
(Liquori Szent Alfonz Mária)
Ó, Jézusom, hiszem és vallom, hogy igazán, valóságosan és lényegileg jelen vagy a Legszentebb Oltáriszentségben. Mindenek felett szeretlek Téged, és vágyom a lelkembe fogadni Téged. Mivel ebben a pillanatban nem tudlak téged szentségileg magamhoz venni, jöjj és legalább lelkileg költözz a szívembe! Magamhoz ölellek, mintha már itt lennél, és teljes valómmal egyesülök Veled. Soha ne engedj elszakadnom Tőled! Ámen!
Loyolai Szent Ignác imája
Krisztus lelke, szentelj meg engem!
Krisztus teste, üdvözíts engem!
Krisztus vére, ihless meg engem!
Krisztus oldalából kifolyó víz, moss tisztára engem!
Krisztus kínszenvedése, erősíts meg engem!
Ó, jóságos Jézus, hallgass meg engem!
Szent sebeidbe rejts el engem!
Ne engedd, hogy elszakadjak tőled!
A gonosz ellenségtől oltalmazz engem!
Halálom óráján hívj magadhoz engem!
Add, hogy eljussak hozzád, és szentjeiddel dicsérjelek téged,
mindörökkön-örökké. Ámen!