Szent István király hitvesére, első koronás királynénkra, Szent Imre herceg édesanyjára emlékezünk liturgikus emléknapján,
május 7-én.
Az isteni Gondviselés, hogy gyökerében megszentelje a keresztény magyarság családi életét, mindjárt elinduláskor gyönyörű példát állított eléje Szent István, Boldog Gizella és Szent Imre harmonikus egységében. De a családi élet megszentelésén túl más, magasabb céljai is voltak Istennek az első magyar szent család tagjaival: nevezetesen meg akarta bennük személyesíteni azokat az alapvető erényeket, melyek feltételei minden nép nemzeti nagylétének, sőt egyáltalában létének: a törhetetlen férfienergiát, az áldozatos női odaadást és a szűzies fiatalságot.
Az első magyar királyasszony bajor földön, Regensburgban született 98o táján. Atyja Civódó Henrik bajor herceg, anyja Gizella burgundi hercegnő volt.
Kicsiny korában testvéreivel, Henrikkel, a későbbi II.(Szent) Henrik császárral, Brunoval, a későbbi regensburgi püspökkel és Brigittával együtt, aki mint a regensburgi zárda fejedelemasszonya fejezte be életét.
Szent Wolfgang regensburgi püspöknek, a magyarok BOLDOG GIZELLA 143 első térítő apostolának felügyelete alatt nevelkedett; serdülő korában pedig a gandersheimi apácakolostorba került, ahol a szintén fejedelmi vérből származott Gerberga fejedelemasszony vette át nevelésének irányítását. Itt többek közt jól megtanult latinul úgy, hogy fennakadás nélkül végezhette a papi zsolozsmát és olvashatta a Szentírást.
Lassankint annyira megkedvelte a gandersheimi életet, hogy már-már követni készült Brigitta húga példáját, mikor egy messze napkeletről érkezett követség váratlanul új fordulatot adott életfolyásának: Géza magyar fejedelem 996-ban megkérette őt fia, 1stván herceg számára.
A váratlanul jött kérés nagy zavarba hozta a jámbor hercegnőt. Egyrészt erősen vonzotta őt a gandersheimi zárda megszokott áhítatos csendje, de másrészt meg kigyúlt lelkében a vágy, hogy egy ifjú pogány nép megkeresztelésében való közreműködésével szolgálatot tegyen az Egyháznak. Végre is igent mondott.
Nemsokára 1stván herceg is eljött Bajorországba és Scheyern várában a német császári család tagjainak jelenlétében világraszóló fénnyel megtartotta menyegzőjét szépséges arájával. Scheyern várát később, 1108-ban, talán épen ez esemény emlékére, kolostorrá alakították át; birtokosai Wittelsbach nevű várukba költöztek át és ettől az időtől kezdve Wittelsbachi grófoknak nevezték magukat.
A fényes menyegző után az ifjú pár sok előkelő bajor lovag és vállalkozó szellemű polgár kíséretében hajóra szállt és a fejedelmi Duna hátán az akkori Magyarország fővárosa, Esztergom felé vette útját. Géza fejedelem nagy szeretettel fogadta ifjú menyét; de nem sokáig örülhetett látásának, mert már a következő évben (997) váratlanul elhalt. Örökébe azonnal István herceg lépett. A fejedelemváltozás azonban sokkal többet jelentett egyszerű személycserénél. Szent István ugyanis atyja lagymatag észkereszténységével ellentétben már ízig-vérig keresztény volt s amint magától, alattvalóitól is szigorúan megkövetelte, hogy ne csak szavukkal, hanem tetteikkel is vallják az evangélium fönséges tanait.
Gizella teljes odaadással támogatta férjét nagy nemzetmentő és országszervező munkájában ; sőt maga is derekasan kivette belőle a részét. Különösen királynéi városa, Veszprém felvirágoztatása érdekében fáradt és áldozott sokat. Így többek közt nagyszerű székesegyházat építtetett számára és azt drágamívű ékszerekkel, egyházi edényekkel és misemondó ruhákkal halmozta el. Az ékszerek közt különösen értékes volt az a tizenkét márka súlyú, drágakövekkel dúsan kirakott aranykorona, melyet ezentúl a királynék megkoronázásánál használtak.
A székesegyház közelében apácakolostort alapított, melyet hazájából hozott nővérekkel telepített be. Valószínűleg az ő bőkezűségét hirdette a Bajorországban vértanúhalált szenvedett Szent Emmerán püspök tiszteletére emelt nyitrai székesegyház is, mely később a környéken remetéskedett Szent Szórád-Andrásnak és tanítványának, Szent Benedek vértanúnak ereklyéiről híresedett el. De a saját alapításain kívül bőségesen gondoskodott más templomokról is.
Szent István törvényei szerint az országos ügyek mellett a magyar királyné kötelességei közé tartozott a liturgikus textíliák elkészítése is. Ha minden templomnak csak egy-egy rend öltözetet juttattak is az öt liturgikus színben, csupán ez körülbelül kétezer miseruhát jelentett.
Esztergomi udvarában és veszprémi apácakolostorában valóságos hímzőiskolát rendezett be, mely az általa először alkalmazott magyar öltés (pointe de Hongrie) révén csakhamar világhírre emelkedett. A munkában mindig maga járt elől jó példával.
Finom ízlésének és műértelmének ma is beszédes bizonysága a gyönyörű koronázási palást, melyet eredetileg a székesfehérvári bazilika számára készített, Szűz Mária templomnak adományozott aranyfonallal hímzett selyemszövet miseruha, melyből a 12. században elkészült a koronázási palást.
A paláston István király, Imre herceg és Gizella királyné is szerepel – ez az egyetlen, hímzés formájában fennmaradt, hitelesnek minősíthető ábrázolás a királyi családról.
A maga nemében nem kisebb értéket jelentett az a mesteri kivitelű miseruha, melyet XIX. János pápa (1024-1033) számára hímzett s mely később a metzi Szent Arnulf-egyház birtokába került s a francia forradalom borzalmai közt megsemmisült.
De a jámbor királyné fő kötelességének mégsem a kifelé való hatást, hanem hitvesi hivatásának méltó betöltését tekintette. Férjével minden tekintetben egyetértésben és tökéletes boldogságban élt. Házasságát lsten több gyermekkel áldotta meg. A fiúk közül azonban csak Szent Imre herceg ért emberkort. Érthető tehát, hogy Gizella később anyai szeretetének egész melegét őrá árasztotta. Mondhatatlan gyöngédséggel fonta körül fiának finom alakját és lelkében már kora gyermekségében életre keltette a vallásos buzgóság és a szűzi tisztaság szellemét.
Hogy Szent Imre a magyar ifjúság örök eszményképe lett, abban Szent István és Szent Gellért mellett neki volt legnagyobb része. Annál fájdalmasabban hatott tehát rája, hogy fiát ifjúsága legszebb virágában, huszonnégyéves korában el kellett veszítenie. Ennek a veszteségnek emléke élete végéig ott sajgott a lelkében. Ettől kezdve nem találta örömét a világban s mindjobban visszahúzódott az udvari élet zajától.
A férje utolsó éveit megkeserítő trónviszályok is sok bánatot okoztak neki. Nem mintha legkisebb mértékben is beléjük ártotta volna magát, hanem mert látnia kellett, hogy szeretett férje mennyire szenved miattuk.
De a csapásoknak nem akart végök szakadni. 1038 aug.15-én a szent király is az örök hazába költözött.
Utána jött Péter könnyelmű és ledér uralkodása. A hálátlan szerencsefi galádul belegázolt a bánatos özvegy királyné szent fájdalmába is; birtokainak egy részét lefoglalta, őt magát pedig Veszprém várában felügyelet alá helyezte. A magyar urak jogos felháborodása hamarosan véget vetett ugyan ennek a méltatlan állapotnak s Pétert idegen kegyenceivel menekülésre kényszerítette, de az örökébe lépett Aba Sámuel semmivel sem bizonyult különb uralkodónak.
A szegény özvegy nem lelte többé honját a hazában, s ezért 1045-ben III.J. Henrik császár hadainak kíséretében Németországba távozott.
A hagyomány szerint a passaui apácazárdába vonult és itt előbb mint egyszerű apáca, majd mint fejedelemasszony még teljes ötven esztendőt élt.
A passaui niederburgi kolostor századokon át fennmaradt hagyománya szerint 1095 máj. 7-én halt meg száztizenötesztendős korában.
Egykorú sírkövének töredékét még ma is mutogatják; rajta e szavak olvashatók: Gisyla abbatissa (Gizella apátnő).
A hazai hagyomány viszont úgy tudja, hogy a jámbor királyné mindvégig szeretett városában, Veszprémben maradt s ott is lelte örök nyugvóhelyét.
A nagyobb valószínűség azonban Passau mellett szól.
A zárda templomában helyezték örök nyugalomra. Sírja búcsújáró hely.
A veszprémi Szent Mihály-bazilikában és a budapesti Szent István-bazilikában őrzik egy-egy csontereklyéjét.
Gizella királynét Magyarországon és Bajorországban már a 12. században szentként kezdték tisztelni.
Első életírója, Bergamoi Fülöp szerint bámulatraméltó csodatételei miatt a nép boldog halála után legott tisztelni kezdte őt.
Hivatalos boldoggá nyilvánítása iránt azonban csak 1911-ben indult meg a mozgalom.
A passaui püspökség 1975 áprilisában beadott kérésére a Szentszék engedélyezte emléknapján a saját könyörgés használatát. A Rítuskongregáció elnöke az engedélyt megadó okmányban „Sancta Gisela” néven említi királynénkat.
Urunk, Istenünk, te megtanítottad Boldog Gizellát, hogy már itt a földön országodat keresse és az élet különféle útjain neked szolgáljon. Közbenjárására engedd, hogy hivatásunkban hűségesek maradjunk és egykor beléphessünk a megígért országba. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.
NAPI IMÁK
Ima az Oltáriszentség előtt
Jézusom, egyetlen szerelmem, Istenem és mindenem, hozzád jövök, ki mint a szeretetnek isteni foglya, be vagy zárva tabernákulumainkba érettünk, szegény teremtményeidért; hozzád jövök, Jézusom, hogy idehozzam nyomorúságaimnak terhét, szükségeimnek sokaságát, a magam és a nekem drága lelkek kívánságait.
Mint egykor a kútnál, úgy vagy itt Jézusom, hogy a szamariai asszonyra várakozzál.
Jézusom, te inni kérsz tőlem; ó, hát mondd meg mit kívánsz vele?
Mondd meg Jézusom, akarod gyöngeségeimet, akarod gyarlóságaimat, akarod kívánságaimat?
Igen, Jézusom, neked adok mindent, s tőled alamizsnaként irgalmasságodat kérem.
Oly’ nagy szükségem van irgalmasságra!
Ó, Jézusom, ha te szomjazol, én is szomjazom.
Te szomjazod az én megszentelésemet, én meg arra szomjazom, hogy kedvedet tölthessem. Halld, Jézusom, addig maradok itt a te lábaidnál, amíg csak kegyes leszel itt tartani, és amikor majd távoznom kell, itthagyom neked irántad való szeretetem zálogául szegény szívemet s arra kérlek, zárd be magaddal tabernákulumodba, hogy téged soha, de soha el ne hagyjon. Ámen.
A LELKI ÁLDOZÁS IMÁJA
(Liquori Szent Alfonz Mária)
Ó, Jézusom, hiszem és vallom, hogy igazán, valóságosan és lényegileg jelen vagy a Legszentebb Oltáriszentségben. Mindenek felett szeretlek Téged, és vágyom a lelkembe fogadni Téged. Mivel ebben a pillanatban nem tudlak téged szentségileg magamhoz venni, jöjj és legalább lelkileg költözz a szívembe!
Magamhoz ölellek, mintha már itt lennél, és teljes valómmal egyesülök Veled.
Soha ne engedj elszakadnom Tőled! Ámen!
Loyolai Szent Ignác imája
Krisztus lelke, szentelj meg engem!
Krisztus teste, üdvözíts engem!
Krisztus vére, ihless meg engem!
Krisztus oldalából kifolyó víz, moss tisztára engem!
Krisztus kínszenvedése, erősíts meg engem!
Ó, jóságos Jézus, hallgass meg engem!
Szent sebeidbe rejts el engem!
Ne engedd, hogy elszakadjak tőled!
A gonosz ellenségtől oltalmazz engem!
Halálom óráján hívj magadhoz engem!
Add, hogy eljussak hozzád, és szentjeiddel dicsérjelek téged,
mindörökkön-örökké. Ámen