„Aki halottaiból feltámadt!”
„Íme Én veletek vagyok a világ végezetéig..!”
A CSEND SZAVA – HÚSVÉT ÖRÖME – SZENT FELTÁMADÁS!
Éjszaka, sötétség, csend… A halál csendje… De ahogy múlik az idő, s peregnek a percek, az órák, egyre erősödik az a bizonyos másik Csend: Az Élet csendje.
Húsvét öröme – Előzmények…
Még mindenki alszik, csupán két-három jeruzsálemi házban gyullad világosság. Mozgolódás, edények koccanása, kendősuhogás. Asszonyok fésülködnek, öltözködnek türelmetlenül, szipogva, meghatottan. Vége a szombatnak…
Valahol, a Golgotához közel, kakas készül elfogadni Kedron patakon túli társa kihívását. S lám! Különös csillag uralja a hajnali égboltot! Fénye átragyog apró házakon, a Golgotán, Jeruzsálemen, Palesztinán, sőt, átöleli az egész kozmoszt…
Egészen más, mint 33 évvel ezelőtti testvére… Különös… Mintha ma minden olyan más lenne… Mintha a természet erői valami titkos összeesküvést szőttek volna, melynek a hajnalban útnak induló asszonyok egyszerűen áldozataivá válnak…
Igen, valami történt!
Ahogyan lassan egyre feljebb kúszik a Nap a horizonton, feltűnik egy útkereszteződés, asszonyok találkoznak. Csendesen zengő, olajok illatával keveredő hangjuk különös elegyet képez a jeruzsálemi úton.
De állj! Mi ez? Ki mozdította el a követ? S hova tűnt a holttest? Ki ez a fehér ruhás ifjú…?
„Ne féljetek! Feltámadt, nincs itt! Menjetek, mondjátok meg a többieknek is!”
S a türelmetlen kíváncsiság, mely legyőzi a hajnali álmosságot, most riadt csodálkozássá, emberfeletti erővé növi ki magát.
„Apostolok, tanítványok! Keljetek! Feltámadt! Üres a sír! Nincs már ott! S mi ennek tanúi vagyunk!”
A szombati napon annak idején semmi se történt. Féltek. Kétségek közt gyötrődtek. Jézus meghalt, s bár azt mondta, harmadnapra föltámad – de mit jelent ez…? Nem tudták. Vártak bezárkózva a házaikba, mert féltek a zsidók bosszújától. Talán enni se nagyon tudtak, szólni se nagyon szóltak.
Mária? Tőr járta át a lelkét – ahogy azt Simeon megmondta neki 33 évvel ezelőtt.
Péntek este ölében tartotta Fiának a keresztről levett vértől ragacsos testét, és még fogalma sem volt, mi lesz a beígért föltámadással. Végig nézte azt, ami a fiával történt – nincsenek itt már szavak. Biztos, hogy végig hitte az Úr segítségét. De abban is biztos vagyok, hogy fogalma sem volt róla, hogyan jön az. Imádkozott, mert hitt. Az ő csodálatos, hatalmas erős hitét már akkor tudta az Isten, amikor kiválasztotta az anyaságra.
Nagy Hit, nagy Fájdalom, nagy Bizonytalanság a „hogyan tovább” miatt.
És jött vasárnap… – A hét első napja. Mindenki igyekezett tenni a dolgát.
Ezért indultak az asszonyok a sírhoz: Mária Magdolna és még néhányan. Elvégezni, amit a zsidó húsvét miatt már nem tudtak befejezni: bekenni a Testet kenőcsökkel és újra kendőbe csavarni. Ők hozták a hírt. János és Péter szaladtak ellenőrizni. Az asszonyok szerint ellopták, de amit láttak: a gyolcs szépen összehajtva oldalt letéve a kőre. Tesz ilyet egy tolvaj…? hogy gondosan összehajtogatja a kendőcskét vagy leplet…?
A tanítványok látták ezeket a tárgyakat és: HITTEK. Már tudták. Hát mégis igaz!
De Mária Magdolna még nem tudta.
A tanítványok elmentek, ő maradt, sírt és térdelve imádkozott. Még a lopás járt a fejében. Egy alak mögötte megjelent, de nem ismerte föl. Azt hitte a kertész és kérte, ha ő vitte el a testet, engedje, hadd vigye magával. Jézus ekkor nevén szólította, és Mária Magdolna ekkor már úgy fordult hátra, hogy pontosan tudta, kit fog látni.
Húsvét öröme:
Krisztus feltámadt! Amit akkor még nem tudtak a tanítványok, mi már tudhatjuk: nincs feltámadás halál nélkül. Jézus teljesen meghalt, és teljesen feltámadt.
A sátán őrjönghetett, mert igen örült volna, ha Krisztus lejön a keresztről. De végig csinálta. Emberi erővel. Megmutatta, hogy ez lehetséges.
Mi alapján hihetünk ebben…?
Hiszen nem látta egyikőnk sem az akkori dolgokat. Ha láttuk volna, tapasztalatunk lenne róla. De hát: sokan voltak, akik akkor is látták dolgait, mégis hátat fordítottak neki.
Amit mi tehetünk: megnézzük az apostolok hitét.
Lehet-e, hogy ezek az emberek hiszékenyek voltak? – Olyan könnyű volt odahagyni a hálójukat, a szerény, de minden nap meglévő biztos betevőt? – Az apjukat?
Nem, ez egyáltalán nem volt könnyű!
Mégse gondolták meg magukat később sem. Látták Jézus csodáit: a víz borrá lett, a betegek meggyógyultak, Jézus a vízen járt és megmutatta, hogy erős hittel Péter is meg tudja ezt csinálni. És a legnagyobb: föltámasztotta Lázárt, a barátját és Jairus leányát. Kétszer is láthattak halálból visszahozást.
Nem, – egyáltalán nem voltak hiszékenyek! – Sőt, nagyon is makacs emberek lehettek!
Nem hiszékenyek voltak hanem hívők. – Ez nagy különbség!
Amikor Mária Magdolna már másodszor jött a hírrel, ekkor már azt mondta el, hol várja majd őket Jézus, nem kételkedtek tovább.
Mentek… – mit mentek, rohantak! – Galileába.
Igen, érdekes érzés ez… Először riadtság, félelem, majd megnyugvás, béke, öröm…
Húsvét öröme, az Első Vasárnap öröme!
Ez már többé nem a zsidók pászkája: ez már a keresztények húsvétja: Jézus feltámadt!
S milyen érdekes!
Jézus feltámadása, a világ legmegrendítőbb, a történelem egyedülálló eseménye csendben történik. Ez az Élet Csendje. – S éppen ez a legnagyobb esemény rá a tanú, hogy egyetlen feltámadás sem történik látványosan, hanem csendben, de megállíthatatlanul. A lelki életben is ez a törvényszerűség valósul meg.
Ma is vannak nagy megtérések, de ezt nem kiáltják világgá az újságok. Az irgalmas szamaritánus ma is járja a világ országútjait, csak nem kísérik fotóriporterek. S ez a gondolat képes új optimizmussal eltölteni csüggedt lelkünket ezekben az apokaliptikus időkben, amikor úgy tűnik, hogy jórészt csak halál vesz körbe minket és nem feltámadás. De hiszem, hogy nem így van, csupán tiszta szem kell hozzá, hogy meglássuk: Krisztus ma is feltámad, és itt áll közöttünk!
A kérdés csak az, hogyan képzeljük el őt…
Mert az igazi húsvét nem az üres sírral kezdődik, hanem amikor Jézus valami módon, titokzatosan beleszól az életünkbe. Amikor megkövesedett szívünkről lepattannak a zárak! Zárak, melyek elzárnak valakitől és bezárnak valamibe. Egy sajátos énközpontú életbe, melybe Jézust csak egyszer-kétszer engedjük be,
akkor is csak életünk pereméig…
A mi dolgunk:
Higgyünk az apostolok vallomásának. És ennél több tudás nekünk nem is kell. Bőven elég, amit a tanítványok láttak, leírtak. Ha több lenne, az már tapasztalás lenne.
Jézus mondta, amikor visszatért közéjük és Tamás kételkedett:
„…fogd hát meg sebeimet. Boldog vagy, Tamás, mert látsz és hiszel, de még boldogabbak, akik nem látnak és mégis hisznek.”
Húsvét öröme – a Feltámadás öröme!
Van számunkra Mennyország. Mert az Úr elküldte Fiát, Ő magára vette bűneinket és minden sátáni kísértés ellenére bűntelenül végig élte a mi életünket, magára vette a mi bűneinket.
Nem állt meg félúton. Mi se tegyük. Az út végén ott vár a Teljesség.
Vétkezünk, mert emberek vagyunk, de mivel emberek vagyunk, fogadjuk el a segítséget Jézustól, egymástól, mindenkitől, mert szükségünk van rá.
Jézus talán nem fogadta el? Ki vitte helyette a keresztjét? – Cirenei Simon. – És Jézus elfogadta!
A földi élet tele van buktatókkal. Ezt Isten a teremtés pillanatától tudja. Tudja, hiszen tökéletes.
A mi világunk viszont távolról sem az. Ezért nem várja tőlünk a bűntelen életet.
Azt várja, hogy ha hibáztunk: BÁNJUK MEG! – TARTSUNK BŰNBÁNATOT!
Júdás nem akkor követte el a végzetes hibát, amikor elárulta Jézust. Nem! – Akkor csak tette a dolgát.
Hanem amikor fölakasztotta magát, mert – és ez a legfontosabb – nem hitt az isteni megbocsátásban!
Ha megbotlunk hát, álljunk újra föl, mert van, aki segít.
Krisztus fölállt, amikor elesett a kereszttel, és neki is volt segítsége.
Húsvét a legnagyobb ünnepünk, mert a legnagyobb ajándékot kaptuk.
Törekedjünk rá, hogy az apostolokhoz hasonlóan ne hiszékenyek legyünk, hanem hívők, igazán, mélyen higgyünk.
A kenethozó asszonyokat követve mi is közeledhetünk Jézushoz, hogy aztán a feltámadás örömében részesedve mi is menjünk, és a közömbös világban tanúságtevői legyünk a Feltámadottnak szavainkkal, keresztény életformánkkal.
Az igazi Húsvét ott kezdődik, ahol Jézus a zárt ajtók ellenére megjelenik középen, életünk közepén, és így szól:
„Békesség nektek!” – mert ebben a békességben maga Jézus van jelen!
Úgy legyen!
NAPI IMÁK
Litánia az Isteni Gondviselésről
Uram, irgalmazz nekünk! Uram, irgalmazz nekünk!
Krisztus, kegyelmezz nekünk! Krisztus, kegyelmezz nekünk!
Uram, irgalmazz nekünk! Uram, irgalmazz nekünk!
Krisztus, hallgass minket! Krisztus, hallgass minket!
Krisztus, hallgass meg minket! Krisztus, hallgass meg minket!
Mennybéli Atyaisten, irgalmazz nekünk!
Megváltó Fiúisten,
Szentlélek Úristen,
Szentháromság egy Isten,
Az ég és föld mindenható Teremtője,
Láthatatlan és kifürkészhetetlen Isten,
Mindenható és bölcs Isten,
Hosszan tűrő és irgalmas Isten,
Nagy jóságú és igazságos Isten,
Aki minden teremtményeden könyörülsz, irgalmazz nekünk!
Aki minden élőt áldásoddal betöltesz,
Aki minden teremtményed fölött bölcsességgel és szeretettel uralkodsz,
Aki azoknak, akik téged szeretnek, mindent javukra fordítasz,
Aki minden teremtményedről atyailag gondoskodsz,
Aki a mezők virágait ruházod,
Aki hajunk szálait is számon tartod,
Aki minden bajt, s nyomort javunkra fordítasz,
Aki a keresztény türelmet örök vígsággal jutalmazod,
Isten, egyedüli vigaszunk és segítségünk,
Isten, egyetlen reményünk és menedékünk!
Isten, irgalmazz nekünk! Uram, kegyelmezz nekünk!
Isten, irgalmazz nekünk! Uram, hallgass meg minket!
Minden testi és lelki bajtól, ments meg, Uram, minket!
Szolgálatodban való lanyhaságtól
Kegyelmed megvetésétől
A te gondviselésedben való bizalmatlanságtól
Szent intézkedéseid ellen való zúgolódástól és elégedetlenségtől
A kislelkűségtől és a szenvedésekben való türelmetlenségtől
A múlandók miatti szertelen aggodalomtól
Az adományaiddal és jótéteményeiddel való visszaéléstől
A felebarátunk iránti szeretetlenségtől
A szív megátalkodottságától
Az éhínségtől, háborútól, és ragályos betegségtől
A rettenetes ítélettől
Mi bűnösök, kérünk téged, hallgass meg minket!
Hogy nekünk kegyelmezz és bűneinket megbocsássad,
Hogy isteni gondviselésedben mindig rendületlenül bízzunk,
Hogy a szerencse elbizakodottakká, a szerencsétlenség bizalmatlanokká és türelmetlenekké ne tegyen,
Hogy magunkat minden rendelésednek gyermekileg alávessük,
Hogy szent Nevedet állandóan magasztaljuk,
Hogy legyen meg a te szent akaratod, amint az égben, úgy a földön is,
Hogy nekünk mindazt megadjad, amire naponta szükségünk van,
Hogy szomorúságunk idején nekünk vigaszodat és segítségedet küldjed,
Hogy a viszontagságok között minket megerősíts és az erény útjára vezess,
Hogy a megpróbáltatások életünk megjobbítására vezessenek,
Hogy fáradozásunkat megáldjad,
Hogy nekünk az ideiglenes szenvedésekért örökkévaló javaidat adjad,
Hogy egyházi és világi elöljáróinkat a bölcsesség és jámborság szellemével eltöltsd,
Hogy jótevőinket örök javaiddal megjutalmazd:
Hogy minden szenvedőn könyörülj,
Hogy a megholt híveknek örök nyugodalmat adj,
Hogy isteni gondviselésedet egykor az égben
örökké dicsérhessük és magasztalhassuk,
Szeretet Istene,
Isten Báránya, ki elveszed a világ bűneit, kegyelmezz nekünk!
Isten Báránya, ki elveszed a világ bűneit, hallgass meg minket!
Isten Báránya, ki elveszed a világ bűneit, irgalmazz nekünk!
Krisztus, hallgass minket! Krisztus, hallgass minket!
Krisztus, hallgass meg minket! Krisztus, hallgass meg minket!
Uram, irgalmazz nekünk! Uram, irgalmazz nekünk!
Krisztus, kegyelmezz nekünk! Krisztus, kegyelmezz nekünk!
Uram, irgalmazz nekünk! Uram, irgalmazz nekünk!
1 Miatyánk, 1 Üdvözlégy
Legyen Áldott az Úr neve! Most és mindörökkön örökké!
Könyörögjünk!
Istenünk, Te Gondviselő intézkedéseidben mindent a javunkra fordítasz. Gyermeki bizalommal kérünk, hogy távolíts el tőlünk mindent, ami ártalmas, és add meg nekünk mindazt, ami üdvös. Krisztus, a mi Urunk által! Ámen.