Január 18. Vasárnap, VÍZKERESZT UTÁNI 2.VASÁRNAP, SZENT PÉTER SZÉKFOGLALÁSA

VÍZKERESZT UTÁNI 2.VASÁRNAP

A megtestesülés ünnepkörének befejezéséül szolgál a Vízkereszt után következő hat vasárnap és Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepe.

A megtestesülés ünnepkörének befejezéséül szolgál a Vízkereszt után következő hat vasárnap és Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepe.


A hat vasárnap mindegyike az Epiphánia folytatásának tekinthető, mert mindegyikében Krisztus királyként jelenik meg az Evangélium elbeszélése szerint.

Az 1. vasárnap a 12 éves ifjú az egész emberiség királyaként Isten Fiának jelenti ki magát.

A 2-ik vasárnap a kánai menyegzőn a férfiúvá lett Üdvözítő a család királyának mutatja magát.

A 3-ik vasárnap a kafarnaumi századossal hittel valljuk őt királyunknak minden bajban.

A 4-ik vasárnap evangéliuma a természet királyának mutatja be az Urat, aki parancsol a viharoknak.

Az 5-ik vasárnap a mennyek királya, akinek földjébe konkolyt akar hinteni az ellenség, de hasztalan fárad.

És az utolsó, a 6-ik vasárnap az Egyház és a szívek királyának hódol, aki a hajócskáról hirdeti országa törvényeit.

______________________

SZENT PÉTER SZÉKFOGLALÁSA

„Te Péter vagy, és én erre a kősziklára fogom építeni egyházamat, s az alvilág kapui nem vesznek erőt rajta. Neked adom a mennyek országának kulcsait. Amit megkötsz a földön, meg lesz kötve a mennyekben is, és amit feloldasz a földön, föl lesz oldva a mennyekben is.„(Mt.16;18-19)

„Tisztítsátok meg tehát lelketeket az igazságnak engedelmeskedve, a nem színlelt szeretetben. Figyelmesebben és szívből szeressétek egymást…„(1Pét.1,22)

Szent Péter apostolt nem várta trón Rómában, sem harangzúgás, mégis ő volt az Első, a Szikla, amelyre Krisztus Egyházát építette.

Szent Péter apostol székfoglalásának ünnepe az Egyház egységét jeleníti meg. Annak az Egyháznak az egységét, amelyet maga Jézus Krisztus alapított, s amelynek vezetését elsőként Péter apostolra bízta. A IV. századtól kezdve ünneplik Szent Péter apostol székfoglalását, az Egyház egységének kifejezésére.

Péter és az ő utódai, a római pápák mindenkor Krisztusnak, a Jó Pásztornak példája szerint vezették Isten rájuk bízott nyáját, mindenkor arra törekedve, hogy megőrizzék Isten népének egységét.

Ez a Krisztusra alapozott belső egység valóban hitelessé teszi az evangélium hirdetését, amely Krisztus földi helytartójának, a pápának, a vele egységben lévő püspököknek és az ő munkatársainak, a papoknak és a szerzeteseknek, valamint a világi híveknek egyaránt feladata.

Szent Péter 42-ben Rómába ment és ott megalapította a római püspökséget. 49-ben megjelent a jeruzsálemi (első) apostoli zsinaton, majd csaknem egy évtizeden át Antióchia püspöke is volt. Ennek emléke a mai ünnep.

A 354-ben készült Depositio Martyrum, az egyik legrégibb egyházi naptár erre a napra tette ezt az ünnepet, a Natale Petri de cathedra néven.

Az ünneppel kifejezzük a Péter apostolra alapozott Egyház egységét.

„Óh, örök Róma, szentek és mártírok városa, Óh, örök Róma, fogadd dicséretünk.

Dicsőség a mennyben az Istennek, mi Urunknak, És béke a Krisztust szerető embereknek. Hozzád jövünk, angyali Pásztor, Benned látjuk nemes Megváltónk.

Hitünk szent örököse vagy Te, Menedéke és vigasztalása, küzdőknek és hívőknek.

Erő és félelem meg nem szűnik; Az igazság és a szeretet uralkodik majd…”

Szent Péter a tizenkét apostol egyike, Jézus tanítványa, Róma első püspöke Krisztus után 33-tól haláláig. Kezdettől fogva ő az Egyház egységének jelképe.

A hagyomány szerint az első század derekán, 60 körül telepedett le Rómában, ott teljesedett be térítő munkája. Itt alapította meg a pápaság intézményét, jelezve ezzel a legfőbb pásztori címet. Sok követőre talált a hatalmas városban.

„Szent Péter halálra mikor megyen vala, Ö az sidoságot sirvan kéri vala,

Labbal feszítsék fel őt az kerestfara, Dicsö menyországért igy szenvedet vala…”

Péter menekült Rómából, a császár kegyetlen keresztényüldözése elől, a vesztőhelyre vezető úton a legendák szerint találkozott mesterével, és megkérdezte tőle: „Quo vadis, Domine?” vagyis „Hová mész, Uram…?”

Jézus, a következőt mondta neki: „Visszamegyek Rómába, hogy ismét megfeszítsenek!”

…Erre Péter visszatért a városba, és így vállalta a vértanúságot, fejjel lefelé feszítették keresztre, mert nem akarta magát Jézussal egyenrangúvá tenni a halálban.

„Hol Szent Péter sírba téve És Rómának dobog szíve, Ezrek ajkán, ezer nyelven

Hő ima zeng édesdeden:  Tartsd meg, Isten, szent atyánkat, Krisztusnak helytartóját…”

Urunk, Jézus, apostolod figyelmeztet minket:

„Viseljétek gondját a rátok bízottaknak, ne kényszerűségből, hanem szabad akaratból, Isten szerint.”

_______________

NAPI IMÁK

A Mennyei Atya litániája

Uram, irgalmazz nekünk!        Uram, irgalmazz nekünk!

Krisztus, kegyelmezz nekünk! Krisztus, kegyelmezz nekünk!

Uram, irgalmazz nekünk!        Uram, irgalmazz nekünk!

Krisztus, hallgass minket!       Krisztus, hallgass minket!

Krisztus, hallgass meg minket!           Krisztus, hallgass meg minket!

Mennyei Atyaisten, Irgalmazz nekünk!

Megváltó Fiúisten,     

Szentlélek Úristen,     

Szentháromság egy Isten,     

Mennyei Atyánk, Irgalmazz nekünk!

Urunknak, Jézus Krisztusnak Atyja    

Irgalmasság Atyja      

Minden vigasztalás Atyja       

Világosság Atyja, akitől minden jó származik           

Aki elküldted nekünk Szent Fiadat    

Aki minket Fiadban már a teremtés előtt kiválasztottál      

Aki a mennyei titkokat elrejted a kevélyek elől, de kinyilatkoztatod a kicsinyeknek          

Aki megbocsátod vétkeinket 

Aki a titokban maradt alamizsnáért megfizetsz       

Aki a zárt ajtók mögött végzett imát is meghallgatod          

Aki a jó szívvel végzett böjtöt megjutalmazod         

Aki tudod, hogy szükségünk van az ételre és az italra         

Aki esőt adsz igazaknak és bűnösöknek egyaránt,  Irgalmazz nekünk!

Aki fölkelted napodat jókra és gonoszokra egyaránt

Aki minden szál hajunkat is számon tartod  

Aki úgy szeretted a világot, hogy egyszülött Fiadat adtad érte       

Aki tulajdon Fiadat sem kímélted, hanem értünk a keresztre adtad őt      

Aki megadod a Szentlelket a téged kérőknek           

Aki Fiadnak Egyházába hívtál minket

Aki Fiadnak mennyegzőjére meghívtál minket        

Aki azt akartad, hogy gyermekeidnek hívjanak minket, és valóban azok is legyünk          

Aki hosszan tűrő és nagy irgalmú Atyánk vagy        

Hogy nekünk irgalmazz,  Kérünk téged hallgass meg minket!

Hogy neved mindenütt megszenteltessék   

Hogy jöjjön el a te országod  

Hogy legyen meg a te akaratod mennyben és földön          

Hogy mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma          

Hogy bocsásd meg vétkeinket          

Hogy minket a kísértésben megoltalmazz és a gonosztól megszabadíts

Hogy amit állhatatosan kérünk, elnyerjük tőled      

Szent Fiadnak nevében          

Isten Báránya, ki elveszed a világ bűneit, Kegyelmezz nekünk, Uram!

Isten Báránya, ki elveszed a világ bűneit, Hallgass meg minket, Uram!

Isten Báránya, ki elveszed a világ bűneit, Irgalmazz nekünk, Uram!

Uram, mutasd meg nekünk irgalmasságodat!

És add meg nekünk az üdvösséget!

Könyörögjünk!

Mindenek Teremtője és kormányzója!

Te gyermekeiddé választottál minket, és megengeded, hogy bizalommal Atyának szólítva téged, magasztaljuk szent nevedet. Segíts, hogy jótéteményeidért hálásak legyünk.

Adj erőt, hogy amit tőlünk kívánsz, azt Felséged tiszteletére, felebarátaink javára és lelkünk üdvösségére teljesítsük. Krisztus, a mi Urunk által. Ámen.