A hétfőt, a Szentlélek imádásának szenteljük.
Ezen a napon elimádkozhatjuk valamelyik Szentlélek kilenced napi imádságát vagy a Szentlélek litániáját.
__________________
RORÁTÉ – HAJNALI ANGYALMISE AZ ADVENTBEN
„Rorate coeli de super et nubes pluant iustum!” – „Harmatozzatok, egek, onnan felülről, és ti, felhők, hullassátok az Igazat! Nyíljék meg a föld és teremje az Üdvözítőt, és sarjadjon vele szabadulás is.” (Izajás 45,8)
A legjellegzetesebb adventi liturgia a napfelkelte előtt tartott hajnali “angyali mise”, a roráté – ez a Szűz Máriával való várakozás népi megnyilvánulása.
Mi az, ami az advent kora reggeli szentmiséinek, az ún. roráté-miséknek egyedülálló atmoszférát ad?
A fény! A fény emberemlékezet óta nagy hatással volt az emberre. Különösen a hideg és sötét évszakokban varázsolta el őket – világossággal és meleggel.
Szüleink és nagyszüleink nem kis nosztalgiával emlékeznek vissza az adventi reggelekre, amelyeken zsúfolt templomokban, kicsik és nagyok gyertyafény mellett ünnepelték a Karácsony előtti szentmiséket. Egyes vidékeken előtte gyermekek járták végig a falut, és csengőszóval hívták a szentmisére a híveket…
A roráté-mise elnevezése egyébként egy latin miseének kezdő sorából származik, amely így szól:
„Rorate coeli de super et nubes pluant iustum!” – „Harmatozzatok, egek, onnan felülről, és ti, felhők, hullassátok az Igazat! Nyíljék meg a föld és teremje az Üdvözítőt, és sarjadjon vele szabadulás is.” (Izajás 45,8)
Ádvent egyik különlegessége az ún. „rorate” vagy hajnali mise.
Ezeket a szentmiséket korán reggel vagy hajnalban tartották.
Ma általában reggel 6-kor. A kora reggeli szentmise ezt a népies elnevezést arról a jellegzetes (ószövetségi szentírási szövegen alapuló) énekről kapta, amelyet
Ádventben szinte naponta énekeltek, énekelnek:
„Harmatozzatok egek onnan felülről” -„harmatozzatok” latinul „rorate”. Más népies elnevezések még a hajnali misére: angyali mise, aranyos mise. Hozzá kell még tennünk, hogy a roráte-szentmisék a katolikus egyházban csak az egykori Osztrák-Magyar Monarchia területén találhatók meg.
Az advent szakrális ízét a hajnali mise, a roráté adja, amely középkori liturgiánk maradványa. Korai felkelésünk hasonlóvá tesz a próféták Messiásvárásához. Nagyon fontos e készület, a velünk és bennünk történő sok-sok kegyelmi érintés. Sosem tudjuk, hogy ezek mikor fejtik ki hatásukat bennünk.
Vajon nekünk vannak-e gyermekkori rorátés élményeink? A szülők gyermekeiket elviszik-e legalább szombaton reggel a rorátéra, hogy megtapasztalja az áldozatos közösségben Isten jelenlétét. Aki ilyen élményekben is részesíti gyermekeit, azok szívébe mélyen beivódik az istenélmény, a közösséghez tartozás.
Később még ha egyeseket meg is szédít vagy elkápráztat a világ, netán eltávolítja Istentől, az Egyháztól, akkor is lelkük világában ott szunnyad a kapott érték, amely valamilyen kegyelmi érintés folytán, egy roráté mise révén Isten kimozdítja őt a közömbösség vagy hitetlenség mocsarából és elindítja újra a közösség boldogító világába. A magyar Misekönyvben, de más nemzetek misekönyveiben is, változatlanul ott van a roráté-mise szövege.
Az évszázados egyházi hagyományban Ádvent jelentette az egyházi év kezdetét. Ádventtel indult újra ez a „szüntelen körforgás”, amely a keresztény ember életében Jézus élete főbb állomásainak „újraélését” jelentette. (születés, tanítás, szenvedés, halál, föltámadás, mennybemenetel, Szentlélek elküldése) Ezen időszak várakozás, vágyakozás jellege. Fölkészülés Karácsonyra, a Messiás földi születésének méltó megünneplésére.
A keresztény ember emellett Krisztus második eljövetelét is várja. A világ végén dicsősége és hatalma teljességében megjelenő Krisztus lesz a minden embert érintő utolsó ítélet bírája. Erre szintén készülnie kell erényes és Istenre figyelő, parancsait megtartó élettel, ha meg akar állni az ítélő Krisztus előtt. Az ádventi vallásos gyakorlatok mindezt az előkészületet szolgálják, ezt a kettős várakozást táplálják és tartják ébren. Az adventi időszak kezdete és hossza nem egységes. A hossza koronként és felekezetenként változó volt: három héttől hat hétig terjedt.
Ma a katolikus közösségek négy hét körüli időben állapítják meg. Kezdete régebben november közepére esett (hat hetes időszak), később Szent András napjára (november 30.), az utóbbi időben pedig a november 27 és december 3-a közötti vasárnapra. Így Ádvent hossza 21 és 28 nap között ingadozhat december 25-höz viszonyítva.
Ádvent legelterjedtebb elnevezésének eredete a latin „adventus Domini”, azaz „az Úr érkezése, eljövetele” kifejezés, amely Karácsonyra és a világ végi eseményekre utal. Latinosabb („deákosabb”) kiejtéssel szokták még adventnek is nevezni, de a népnyelvben előfordul az ádvint, az edvent és az ádvënt forma is. Magának a latin kifejezésnek, az „adventus”-nak eredeti jelentése valamely méltóság, úr első hivatalos megjelenésére, hivatalba lépésére, uralomra jutására utal.
Ádvent két jellemző „erénygyakorlata” a böjt és az ún. „rorate” mise. A hívő ember úgy készíti föl testét a Megváltóval való találkozásra, hogy megtartóztatja magát az ételtől és italtól.
Ádventben ez hetente két napra volt jellemző (szerda, péntek).
Az étkezésnek mindig is volt valami ünnepélyes, közösség teremtő (vö.: asztalközösség) jellege, ezért (volt) szokás a nagy ünnepeken, így Karácsonykor is a gazdagabb ünnepi asztal. Az étkezéstől való tartózkodás, illetve a mérsékelt fogyasztás valamiképpen tehát tartózkodás az ünnepléstől, az ember önmagára figyelésének, befelé fordulásának kifejeződése. Amikor valaki az étkezéstől tartózkodik, vagy kevesebbet eszik, akkor azt mindig valamilyen nagy dolog érdekében avagy valamilyen „nagy valaki” (Isten) kegyeinek, jóindulatának elnyeréséért teszi.
A böjt önuralmat követel, erőfeszítést, az (ilyenkor persze fokozottan jelentkező) éhség leküzdését követeli meg. Ez az erőfeszítés, ez az áldozat „ajándék” lehet Istennek, esetleg vezeklés az elkövetett bűnökért. A jelenlegi egyházi gyakorlatban a böjt nem az étkezés hiányát, hanem csak korlátozását jelenti: aki böjtöl, az napi háromszor étkezik, de csak egyetlen egyszer lakik jól, továbbá húst nem eszik.
A böjt mellett Ádventben szokás volt még az, hogy szombatonként egyáltalán nem ettek húst Karácsonyig („hústilalom”) – függetlenül az aznapi étkezések számától.
__________________
NAPI IMA
MINDEN REGGEL IMÁDKOZZUNK HÁROM ÜDVÖZLÉGYET MENNYEI ÉDESANYÁNKHOZ!
Mária, anyám, a hatalomnál fogva, melyet a mennyei Atya adott neked, őrizz meg engem a mai napon a halálos bűntől. Üdvözlégy…
Mária, anyám, a bölcsességért, amit Szent Fiad adott neked, őrizz meg engem a mai napon a halálos bűntől. Üdvözlégy…
Mária, anyám, a tökéletes szeretetért, amellyel a Szentlélek eltöltött téged, őrizz meg engem a mai napon a halálos bűntől. Üdvözlégy…
Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentlélek Istennek. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor és mindörökkön örökké. Ámen.
A vigasztaló Lélek
Nem hiába várom tehát a Szentlelket szívembe. A pünkösd ajándéka mérhetetlen vigasztalással tölt el. Íme, hányféleképpen siet segítségemre Isten kegyelme, hogy az Úr Jézust híven kövessem, és életemet Jézuséhoz hasonlóvá tegyem. Erőtlenségemben, bűnömben és elesettségemben sokszor elcsüggedek, de alaptalanul. Az Úr Jézus éppen azért küldte a Vigasztalót, hogy épp ilyenkor ne legyek egyedül, legyen társam, legyen valaki, aki céltalanságomban értelmem, balgaságomban bölcsességem, tudatlanságomban tudományom, tanácstalanságomban jó tanácsom, lázadásomban tiszteletem, állhatatlanságomban erősségem, hűtlenségemben szent félelmem.
Ó, a megszentelő kegyelem révén lelkemben lakozó Szentlélek, légy velem, maradj nálam, vívd meg vélem együtt harcaimat és sikereimet, kelts bennem fölényes, örvendező lelkületet, s vezesd örök győzelemre ,Téged követni, sugallataidra hallgatni kész lelkemet! Ámen.
Miatyánk, Üdvözlégy, Dicsőség.