Az Eucharisztia továbbá különös jogcímet ad testünk dicsőséges feltámadására. Elég, ha ez ügyben Szent Jeromos pompás szavait idézzük: „Hogyan is enyészhetne el testünk örökre? Hogy is ne támadna fel az a test, amelyet Jézus Krisztus teste táplált, vére itatott? Nem a feltámadás és élet‑e Jézus Krisztus? Midőn az isteni Megváltó magát a legméltóságosabb Oltáriszentség által testünkkel közli, leteszi abba az élet és dicsőség magvát. A hamu alatt lappangó tűz ez, mely egykor mindent felemészt bennünk, ami a bűn által – nem tiszta – belénk jött; csak az utolsó ítélet harsonájára vár, hogy az igazak testét Jézus megdicsőült testének mintájára hirtelen átalakítsa”. Az utolsó ítélet trombitája ugyan minden elhunytat meghí a feltámadásra, de akik áldoztak, ezen a címen s különös dicsőséggel fognak sírjukból kikelni. Ez az értelme az Úr igéjének: „Aki eszi az én testemet … föltámasztom őt az utolsó napon” (Jn 6,55).