Mivel ez a föld az a hely, hol érdemeket kell szereznünk, ennél fogva joggal nevezzük siralomvölgynek, melyben minden embernek szenvednie kell, hogy türelme által a mennyek országába jusson, miként ezt Üdvözítőnk maga tanította; „Béketűréstekben bírjátok lelkeiteket.” (Lk 21,19) Isten a boldogságos Szűz Máriát valamennyi erény mintaképéül állította elénk, de főként a türelem példája gyanánt. Szalézi Szent Ferenc állítása szerint Jézus Krisztus a kánai menyegzőn e feleletet: „Mi közöm nekem és neked?” mely szavaival Mária kérését kevésre látszott becsülni, éppen azért adta, hogy a boldogságos Szűzben a türelem mintaképét állítsa szemeink elé. Felesleges dolog e tárgyra nézve bizonyítékokat keresni, mikor Mária egész élete ennek az erénynek állandó gyakorlatában állott; mert a boldogságos Szűz – miként egy angyal Szent Brigittának (Serm. angel. c. 10.) kijelentette – állandóan szenvedett. Már maga ama részvét, mellyel Üdvözítőjének szenvedései iránt viseltetett, elegendő volt ahhoz, hogy őt a türelem mártírjává tegye, úgy hogy elmondhatta róla Szent Bonaventura: „A megfeszített ölébe fogadta a Megfeszítettet.” Már láttuk az előzőkben, mennyit kellett Máriának Egyiptomba való utazásakor és ott tartózkodása alatt, valamint a Jézussal Názáretben töltött időn keresztül szenvednie; mégis, hogy teljesen megismerjük nagy és hősies türelmét, azt is fontolóra kell vennünk, hogy a haldokló Jézust a Kálvárián sem hagyta el: „Álla vala Jézus keresztje mellett az ő anyja.” „Akkor lett Mária türelmének érdemei révén anyánkká, – mondja boldog Nagy Albert – mivel újra szült bennünket a kegyeleméletre.”