1902. január 26-án, Hetvened-vasárnap történt, midőn Lacombe c. kanonok-plébános a kihelyezett Oltáriszentség előtt végzé szentmiséjét. Amint az oltár lecke-oldalán, mindjárt a szentmise elején, az előírt imákat mondja s közben szabályszerűen tekintetét az Oltáriszentség felé fordítja, meglepődve veszi észre, hogy az úrmutató előtt férfiarc vonásai domborodnak ki. Alig mer hinni szemének s várja, hogy kedvezőbb álláspontból minden feltűnés nélkül figyelhesse meg a sajátságos tüneményt. Az oltár közepére térve csakugyan kényelmesen teheti ezt. Meghatóan, fenségesen szép férfi-arc! „Oly szép, de oly szomorú arcot – írta a kanonok e könyv szerzőjének – még sohasem láttam.” Maga részéről nem kételkedett többé, hogy az Úr Jézus szent ábrázata lebeg előtte. Igyekezett izgalmát elfojtva a szentmiseáldozatot annak rendje-módja szerint bevégezni. A szentség kitéve maradt imádásra. Alig ért a plébános a sekrestyébe, nyomban kiküldi az egyik ministráló fiút: „Nézd meg, nincs-e ott valami különös az oltár felett?” A gyermek csakhamar visszajön: „Nagyságos úr – szól izgatottan – ott valami ember látszik.” Éppen akkor lépett a sekrestyébe egy fiatal önkéntes, hogy valami kegytárgy megáldását kérje. „Nézze, barátom – fordul erre a plébános a katonához –, mit mond ez a fiú. Legyen oly jó, figyelje meg, mi van a dologban.” Az önkéntes megteszi s a sekrestyébe visszatérve határozottan állítja: „Plébános úr, Jézus mutatja magát”.
Lacombe erre a plébániára tér bizonyos szántszándékossággal, hogy a dolgoknak szabad folyást engedjen. Mint futótűz terjedt el a csodálatos tünemény híre. Jönnek százan és százan, sürgönyt menesztenek a saint-denisi újság szerkesztőjéhez. Figyelik, tanulmányozzák. Lépcsőn felhágnak a tünemény közelébe, az oltár előtt s mögött. Eloltják a gyertyákat, befüggönyözik az ablakokat. A tünemény azonban nem változik. Csak a délutáni órákban vett fel oly alakot, mintha elefántcsont-feszület volna … Azután eloszlott. A szent arcot egy oda való úrhölgy le is rajzolta, ami azonban – a kanonok úr megjegyzése szerint – nem a legjobban sikerült. A másolatot – a kanonok úr jóvoltából – mi is közölhettük annak idején a „Reménységünk” című folyóiratban. Ugyancsak megkaptuk a Réunion-szigeten megjelenő hitbuzgalmi lapot, amely az esetről felvett nagyszámú tanúvallomásokat leközölte.
1 St.-André városka Réunion (vagy más néven Île Bourbon) szigetnek st.-denisi egyházmegyéjéhez tartozó plébániája. Réunion francia gyarmat az Indiai-óceánon.