(megtartóztatási nap)
Rómában már a 4. században nagy tiszteletben álltak, a 6. században két templomuk is volt. A középkorban Németországban a 14 segítő szent között tisztelték.
Különösen tisztátalan kísértések és gonosz szellemek ellen hívják segítségül.
A legenda szerint Cyriacus egy római nemes volt, aki áttért a kereszténységre, lemondott az anyagi jólétről, vagyonát kiosztotta a szegényeknek. Élete hátralévő részét Diocletianus fürdőjében dolgozó rabszolgáinak irányításával töltötte. A kényszermunkára ítélt keresztények támogatásában szerzett érdemeket.
Maximianus uralkodása alatt Cyriacust megkínozták és megölték, 303-ban lefejezték a Via Salarián, később ott is temették el. Vele voltak vértanú társai: Largus és Smaragdus, és húsz más, köztük Crescentianus, Sergius, Secundus, Alban, Victorianus, Faustinus, Felix, Sylvanus, és négy nő: Memmia, Juliana, Cyriacides, és Donata.
Szent Cyriacusnak tulajdonítják, hogy két lányból is kiűzte az ördögöt. Az első Artemisia (vagy Artemia), Diocletianus császár lánya, melynek eredményeként Artemisia és az anyja, Serena áttért a kereszténységre. A második, Jobias volt, I. Shapur perzsa király lánya, melynek következtében az egész királyi ház áttért keresztény hitre.
Szent Cirjék diakónus, aki meggyógyítottad a vakokat, az ördögöt pedig kiűzted a megszállottakból, eszközöld ki, hogy a lelki vakságot elkerüljük, a sátán kísértéseit legyőzzük, könyörögj érettünk!