A szeretettől lángoló Szent Bernát gyengédséggel eltelve hasonló szavakat intézett jó anyjához, Máriához: „Ó nagy, ó kegyes, ó minden dicséretre méltó szűz Mária! A te neved oly édes és oly kedves, hogy az ember nem képes kiejteni anélkül, hogy szeretetre ne gyulladjon irántad és Isten iránt, ki azt neked adta.” (Ap. S. Bon. Spec. c. 8) „Elegendő, hogy tisztelőidnek csak eszükbe jusson a te neved, s már is eltelnek szeretettel és vigasszal. Ha már a szegények is vigaszra találnak a vagyonban, mivel az őket szükségükből kisegíti: ó akkor mennyivel inkább vigasztal bennünket nyomorultakat, a te neved, ó Mária, mert több vigasztalást nyújt ez nekünk az élet szenvedéseiben, mint amennyit a föld összes javai tudnának szerezni!” (De laud. Virg. c. 2.)
„Egy szóval – így fejezi be Szent Method – a te neved, ó Istennek szent anyja! bővelkedik áldásban és kegyelemben,” (Or. in Hyp) úgyhogy Szent Bonaventura szerint nem mondhatjuk ki azt áhítattal anélkül, hogy egyidejűleg már is valamely kegyelemben ne részesülnénk (Spec. B. V. c. 8.) „Legyen egy szív bárhogyan megkeményedve, essék valaki bármennyire is kétségbe Isten irgalmasságát illetően, – kiált fel Szent Jordán – ha csak említ is téged, ó legkegyesebb Szűz Mária! lehetetlen, hogy nevednek ereje csodálatos módon meg ne lágyítsa eldurvult szívét és őt új reménnyel ne éltesse; mert te vagy az, aki a bűnösökbe beleöntöd a reményt, hogy Isten megbocsát nekik és ismét kegyelmébe fogadja őket.” (Idiot. ap. Alph. Mar. p. 827.) „A te édes neved – jegyzi meg Szent Ambrus – jó illatú olaj, mely az isteni kegyelem jó illatát terjeszti szét ” Majd a kővetkező könyörgéssel fordul a szent a Szűz Anyához: „Add, hogy az üdvnek emez olaja szívünk legmélyéig csorogjon!” mi annyit jelent, mintha mondta volna: „Tedd, ó hatalmas királyné, hogy gyakrabban emlegessük szeretettel és bizalommal nevedet; mert ha valaki azt szeretettel ejti ki, annak jele, hogy már is bírja Isten kegyelmét, vagy nemsokára részesülni fog benne.” (De instit. Virg. c. 13.)