Mily kegyes és jóságos Mária – 1

Szent Bernát Máriának irántunk, szegény bűnösök iránt való jóságát és kegyességét tárgyalván, azt mondja, hogy ő a tejjel és mézzel folyó ígéret földje. (Sup. Salv. Reg.) Szent Leo állítása szerint Mária oly irgalmas, hogy nemcsak megérdemli e jelzőt, hanem hogy a megtestesült irgalmasságnak kellene őt hívnunk. (Serm. 1. de Nat. Dom.) Midőn Szent Bonaventura fontolóra vette, hogy Mária kizárólag a nyomorultakért lett Isten anyjává, s azt a tisztet nyerte, hogy Isten irgalmasságát osztogassa; midőn továbbá fontolóra vette, mennyire gondját viseli Mária a nyomorultaknak, s olyan nagy irgalmú, hogy úgy tetszik, mintha nem is lenne más óhaja, mint a szükségben szenvedőkön segíteni: felkiáltott, hogy úgy tűnik fel neki, mintha Mária megpillantásánál nem is az isteni igazságosságot látná, hanem egyedül Isten irgalmasságát, mellyel Mária el van telve. (Stim. Am.) Mária oly jóságos, hogy Guerricus apát szerint szerető szíve sohse nyugszik, hanem állandóan az irgalmasság cselekedeteit gyakorolja. (Serm. 1. de Assumpt.) „Miképp is volna lehetséges, – kiált fel Szent Bernát – hogy az irgalmasság forrásából más fakadjon, mint irgalmasság!” (Serm. 1. in D. post. Ep.) Máriát a Szentírás olajfával hasonlítja egybe: „Mint mezőkön a szép olajfa.” (Sir 24,19) Valamint ugyanis az olajfáról kizárólag az olajat, az irgalmasság jelképét nyerjük, úgy Mária kezeiből is csak kegyelem és könyörület kerül ki. „Joggal nevezhetjük tehát – úgymond de Ponte Lajos – Máriát az olaj anyjának, mert hiszen ő az irgalmasság anyja.” Attól sem kell félnünk, hogy elutasító választ nyerünk, ha ehhez az Anyához irgalmasságának olajáért esedezzünk, mint ezt az okos szüzek az evégből hozzájuk folyamodó balgákkal tették, mondván nekik: „Netalán ne legyen elég nekünk és nektek.” (Mt 25,9) Ettől nem kell tartanunk Máriánál, mert ő felette bővelkedik az irgalmasság ezen olajában, – miként Szent Bonaventura megjegyzi. (In Spec. c. 7.) S ezért az Anyaszentegyház őt nemcsak bölcs, hanem legbölcsebb szűznek nevezi. Szent Viktorról nevezett Hugó megjegyzése szerint Mária annyira bővelkedik kegyelmekben és irgalmasságban, hogy ezeket akár valamennyi ember közt szétoszthatná, anélkül, hogy magának a legcsekélyebb hiánytól kellene tartania.