Midőn a felebarátunk életében s egészségében okozható károkról beszélünk, nem hallgathatjuk el a vérbajt (syphilist), melyet, mint iszonyú poklosságot, manap annyian vérökben hordoznak, s mint szörnyű mételyt maguk körül terjesztenek. Nincs módunkban e helyen a vérbaj elrettentő következményeit részletesen leírni. Az ötödik parancs szempontjából elég róla annyit tudnunk, hogy a) főképp előrehaladott állapotban nehezen gyógyítható s teljes kiirtása alig sikerül valaha; b) igen könnyen terjed, különösen nemi érintkezés, sőt csók s oly tárgyak érintése által, melyeket a vérbajos használt; nemkülönben átöröklés útján: c) gyakori oka igen sok súlyos betegségnek, terméketlenségnek, magzatpusztulásnak, s mondhatatlan kínossá teszi a gyermek életét, aki oly szerencsétlen, hogy vérbajos szülőtől származik.
Mindezekből önként következik, hogy súlyosan vétkezik a vérbajos:
a) ha házasságra mer lépni;
b) ha hitvesével – főleg annak előzetes figyelmeztetése s beleegyezése nélkül – nemileg érintkezik, ez viszont nem tartozik a vérbajossal szemben a hitvesi kötelem teljesítésére;
c) ha mételyezett gyermekét szoptatós dajkára bízta.
Vannak orvosok, kik enyhébb s így egyben bizonytalanabb véleményt követve a házasságot s annak gyakorlatát megengedik, miután a baj éveken át már egyáltalán nem mutatkozott s így a gyógyulás feltételezhető. (?) Ámde, ha az ily esetekben az erkölcstan nem is tiltja a házasságot s annak gyakorlatát, a nemzedék, ha ugyan támad, meg szokta bűnhődni keservesen az apák bűnét.