Legtöbbször vétkes hanyagság idézi elő azt a szerencsétlenséget, mely felebarátunk életébe vagy testi épségébe kerül.
a) A gyilkos szándék távol van a vadásztól, aki a zörgő bozótba vaktában belelő s „amúgy véletlenségből” a hajtót találja el. És mégis ki mondaná az ilyen „véletlenséget” ártatlannak?
Vétkeznek az anyák, kik fontos ok s kellő körültekintés nélkül kisdedüket szoptatódajkára bízzák. A gyermek szervezetét az Alkotó úgyszólván a tulajdon édesanyja tejére rendezte be, s a szoptatást úgy a gyermek, mint az anya egészsége megköveteli. De ettől eltekintve, mily súlyosan vétkes hanyagság a gyermeket esetleg erkölcstelen, vérbajos vagy egyébként beteg szoptatóra bízni s így testét-lelkét a legiszonyúbb veszélynek kitenni.
Azt az anyát sem lehet a bűntől menteni, ki csecsemőjét magánál az ágyban tartja, s álom közben agyonnyomja. „Véletlenségből történt” s mégis ki tartaná az ily eljárását menthetőnek?
b) Vétkes hanyagság bűnébe esik a ragályos beteg is (pl. tüdővészes), aki másokkal minden elővigyázat nélkül érintkezik, másokat magához nagyon közel enged, talán velük alszik, köpéseire nem vigyáz stb. s így betegségét terjeszti. Nemkülönben vétkezik a beteg környezete is, amely a ragályt kellő módon (az orvosi előírás szerint) el nem szigeteli.
Az ápolóknak is nagyon kell vigyázniok, hogy a szeretet ürügye alatt szükség nélkül magukat vagy másokat veszélybe ne döntsenek.