A Ferencrendiek évkönyveiben (P. 1. tom. 1. cap. 35.) olvashatjuk, hogy egy Leó nevű szerzetes elragadtatása alkalmából egy piros létrát pillantott meg, melynek legfelső fokán Jézus Krisztus állt; látott egy másik létrát is, melynek tetején a boldogságos Szüzet vette észre. Majd látta, amint egyesek a piros létrán felfelé akartak jutni, alig haladtak azonban néhány fokot, újból visszaestek, úgy hogy képtelenek voltak felkerülni. Erre intést kaptak, hogy kíséreljék meg ugyanazt a fehér létrán, és íme, tökéletesen sikerült; mert a boldogságos Szűz kezét nyújtotta nekik, és úgy vezette fel őket az égbe. Karthauzi Dénes felveti a kérdést: „Vajon ki fog üdvözölni, ki fog egykor Jézussal az égben uralkodni?” és így felel: „Az, akiért az irgalmasság királynéja könyörög.” Mária ugyanezt tanítja nekünk, midőn így szól: „Általam országolnák a királyok.” (Péld 8,15) Közbenjárásommal megszerzem a lelkek számára azt a kegyelmet, hogy elsősorban itt e földön szenvedélyeik felett jussanak uralomra, hogy aztán örökké uralkodhassanak az égben, hol Szent Ágoston szerint annyi a király, ahány polgára van a boldogság e honának. „Igen, – úgymond Szent Lőrincről nevezett Richárd (Lib. 4. de laud. Virg.) – joggal nevezzük Máriát az egek úrnőjének, mert azt teszi ő ott, amit akar és azt vezérli oda, akit akar;” ezért ugyanő az Isten anyára vonatkoztatja a Szentírás eme szavait: „Jeruzsálemben az én hatalmam!” (Sir 24,15) Minthogy Mária anyja a mennyei királynak, ennél fogva Rupert szerint királynéja is a mennyek országának. (Lib 3. in Cant. 4)