Blozius (In Min. spir.) elbeszélése szerint Isten egykor kijelentette Szienai Szent Katalinnak, hogy tisztán jóságából és egyszülött Fiára való tekintettel ékesítette fel a boldogságos Szüzet ama kiváltsággal, hogy senki, még ha bűnös lenne is, nem fog a pokolba jutni, ha ájtatosan Mária kegyébe ajánlja magát. Már Dávid kérte Istent, szabadítsa meg őt az örök kárhozattól és pedig ama szeretetéért, mellyel Mária iránt viseltetik: „Uram, szeretem a te házad ékességét, ne veszítsd el az istentelenekkel az én lelkemet.” (Zsolt 25,8.9) Dávid azt mondja: a te házad ékességét. Mária volt ugyanis ama ház, melyet Isten maga választott ki lakásul itt a földön, hogy abban, miként a példabeszédek könyvében olvassuk, nyugvóhelyre találjon, ha majd emberré lesz: „A bölcsesség házat épített magának.” Nem, – mondja Szent Ignác vértanú – biztosán nem vesz az el, aki állandóan azon fáradozik, hogy a szűz Anyának tisztelője legyen.” Ugyanezt megerősíti Szent Bonaventura: „Ó királynőm, így kiált fel, tisztelőid már itt e fődön is nagy békét élveznek és az örökkévalóságban, a másvilágon nem fogják a halált szemlélni.” (In Ps. 118.) „Nem történt még meg soha, s nem is fog megesni – biztosít bennünket Blozius – hogy örökre elvesszen Mária alázatos tisztelője, ki gondosan arra törekszik, hogy neki szolgáljon.” (In Can. Vit. spir. c. 18.)