Adj hálát Istennek, ha felismered, hogy szeretetet és bizalmat öntött beléd az egek királynéja iránt, mert – úgymond Damaszkuszi Szent János – az Úr csak azoknak juttatja e kegyelmet, kiket üdvözíteni akar. E szent a következő szép szavakkal igyekezett újból feléleszteni a maga bizalmát s egyszersmind a mienket is: „Ó Istenemnek anyja, ha beléd helyezem bizalmamat, biztosan üdvözülök; ha a te oltalmad alatt állok, nincs mitől tartanom; mert az irántad való áhítat az üdvösségnek biztos fegyvere, melyben Isten csak azokat részesíti, kiket üdvözíteni akar.” (Serm. de N. B. V.) Erasmus is a következő szavakkal szokta volt Máriát üdvözölni: „Üdvözlégy, pokolnak réme, keresztények reménysége! Az irántad való bizalom biztosít bennünket üdvösségünk felől.” (Orat. ad Virg.)
Mennyire nincs tetszésére a sátánnak, ha látja, hogy egy lélek állhatatosan kitart Mária iránti ájtatosságában! P. Alvarez Alfonz élettörténetében olvassuk, ki Máriának nagy tisztelője volt, hogy amikor imádsága közben tisztátalan gondolatok zaklatták – melyekkel persze a sátán kínozta – így szólt hozzá a gonosz ellenség: „Mondj le Mária iránti áhítatodról és többé nem kísértelek meg.”