Már Izaiás próféta megjövendölte, hogy ha elérkezik az emberi nem megváltásának ideje, kegyelemtrón lesz nekünk szegény nyomorultaknak felállítva: „Megerősíttetik irgalmasságban a királyi szék” (Iz 16,5) Szent Bonaventura azt tanítja, hogy Mária ama trón, melyről az isteni irgalmasság az igazakat és bűnösöket megvigasztalja; mert –- úgymond – miként Isten irgalommal teljes, úgy Mária is könyörületes mindenki iránt, s miként a Fiú, úgy az anya sem képes bárkitől is megtagadni irgalmasságát, ki ezért hozzá fordul. (Spec. c. 8.) Guerricus apát a következő szavakat intézteti Üdvözítőnk által anyjához: „Óh anyám, benned akarom megalapítani uralmam székhelyét, mert általad kívánom kiosztani azokat a kegyelmeket, melyeket kérni fognak tőlem. Te nekem emberi létemet adtad; én ennek viszonzásául részesíteni kívánlak Isten egyik tulajdonságában, az én mindenhatóságomban, hogy mindenkit üdvözíthess.” (Serm. 2. de Bss.)
Midőn Szent Gertrúd (Revel. lib. 4. c. 53.) egyik napon ájtatosan e szavakat ejté ki: „Fordítsd ránk irgalmas szemeidet!” a boldogságos Szüzet pillantotta meg, ki rámutatván a karján lévő kisded Jézus szemeire, így szólt: „Ezek amaz irgalmas szemek, melyeket arra fordíthatok, amerre nekem tetszik, hogy megmenthessem mindazokat, kik hozzám fordulnak.” Midőn egy bűnös egyszer Mária képe előtt sírva arra kérte a boldogságos Szüzet, eszközöljön ki számára bocsánatot, hallotta, amint ez a karján ülő kisded Jézushoz fordulva így szólt: „Ó Fiam, veszendőbe menjenek hát e könnyek?” Ebből megértette ama bűnös, hogy Jézus valóban megbocsátotta vétkeit.