Az Isten trónját körülvevő ama szivárvány, melyet Szent János titkos jelenéseiben (4,3) az égben megpillantott: „A királyi szék körül szivárvány vala,” szintén világos képe volt Máriának. Vitális bíboros (Spec. c. Script.) következőképp magyarázza az Írás e helyét: „Mária az, aki állandóan Isten ítélőszéke előtt tartózkodik, hogy enyhítse az ítélet és büntetés szigorát, mit a bűnösök méltán megérdemelnek.” Szienai Szent Bernardin (Serm. 1. de Nom. Mar. art. 1. c. 3.) azt állítja, hogy Isten erre a szivárványra gondolt, midőn ígéretet tett Noénak, hogy kifeszíti az égen a béke ívét, hogy valahányszor arra tekint, ama békére gondoljon, melyet az emberekkel kötött. (Ter 9,13) „Máriára célzott az örök béke eme szivárványíve,” mondja Bernardin – mert valamint Isten e szivárvány megpillantásakor arról a békéről emlékezett meg, melyet az emberiségnek ígért: úgy most Mária szószólására megbocsátja a bűnösnek a bántalmakat, miket az őrajta ejtett és új békét köt vele.” (Serm. in Ap. c. 41.)
De a holddal is összehasonlítják Máriát: „Szép vagy, mint a hold.” (Én 6,9) „Miként a hold az ég és föld között foglal helyet, – mondja Szent Bonaventura – úgy Mária is folyton Isten és a bűnös közt áll, hogy Isten haragját lecsillapítsa, a bűnöst pedig megvilágítsa és Teremtőjéhez visszavezérelje.” (Ser. 14. de Nat. D.)